Szilveszter este apu kitalálja, hogy idén „modernül” intézi a köszöntést. – Beállítok egy automatikus üzenetet pont éjfélre, és mindenkinek kimegy egyszerre! Anya: – Csak nehogy elrontsd, tavaly is a kutyának küldtél szülinapi képeslapot… Apu legyint, pötyög, majd elégedetten hátradől: – Kész. „Boldog új évet kívánok, puszi!” – és elküldés mindenkinek. Éjfélkor csipog a telefon: „Üzenet
Új év, új remény – a régi hülyeségek maradnak. Ha éjfélkor nem tudod, mit kívánj, kívánj még egy pezsgőt. A szilveszteri fogadalom olyan, mint a tűzijáték: szép, hangos, gyorsan elmúlik. 23:59-kor még „csak egy korty”, 00:10-kor már „hol a kabátom?”. Az év utolsó napján mindenki bölcs… holnapra elmúlik. A BUÉK rövid, de a másnap hosszú.
Egy szombat reggel a körzeti állatorvos sétált a rendelője felé, amikor a parkban elé ugrott egy papagáj, és teljesen tisztán megszólalt: – Jó napot, doktor úr! A doktor megáll, pislog: – Te… tudsz beszélni? – Hát persze! – bólint a papagáj. – De nem voltam ám mindig papagáj! Én egy híres hegedűművész voltam, csak egy
Anyós a veje felé fordul: – Ugye, milyen jó, hogy ilyen gyakran meglátogatlak titeket? A férj udvariasan mosolyog: – Persze, mama… Anyós: – Na látod! És mit szeretsz benne a legjobban? Férj: – A búcsúzkodást. Még több vicc: A férj a feleségének: – Drágám, észrevetted, hogy mióta anyukád itt van, sokkal többet mosolygok? – Tényleg?
Kedves Feleségem! El kell fogadnod, hogy 54 éves vagy, és vannak dolgok, amiket már nem ugyanazzal a lelkesedéssel csinálsz, mint régen. Szeretlek, rendes asszony vagy, semmi panaszom rád… de most egy kis „változatosságra” vágyom. Mire ezt a levelet elolvasod, én már a Panoráma Hotelben leszek a 18 éves recepcióssal, aki végre megérti, mit jelent az,
Egy férfi bemegy a paphoz: – Atyám, fogadalmat tettem, hogy ha rendbe jön az életem, elmegyek zarándokolni. – Ez nagyon szép! – mondja a pap. – És rendbe jött? – Igen, atyám. Megnyertem egy nagyobb összeget. – Akkor indulhatsz is. A férfi bólogat: – El is indultam. Csak… van egy gond. – Mi az? –
A kórházi látogatás – „Doktor úr, hogy van az anyósom?” – kérdi a férj. – „Stabil.” – „Az jó.” – „Viszont sok pihenés kell, semmi idegeskedés.” – „Értem.” – „És sok csend.” – „Csend?” – „Igen. Semmi vita.” – „Doktor úr, van valami erősebb gyógyszer?” – „Miért?” – „Hogy ezt a csend dolgot biztosra vegyük.”
Egy férfi bemegy gyónni: – Atyám… nagy bűnt követtem el. Tegnap este a szomszédasszony… A pap felsóhajt: – Mondd csak, fiam, megbántad? – Igen, atyám… nagyon. – Hányszor történt? – Egyszer. De az a baj, hogy közben a feleségem hazajött. – És akkor? – Hát… elbújtam a szekrényben. A pap csóválja a fejét: – Ez
A férj hazaér, belép a lakásba, és már az ajtóban érzi: csend van. Nem a jófajta. A gyanús. – Szia! – szól be. Semmi válasz. Beljebb megy. A feleség a konyhában ül, előtte egy bögre. Hideg kávé. Nem iszik. Csak néz maga elé. – Baj van? – kérdezi a férj. A feleség lassan felnéz: –
– Jean… azt hiszem, nagyon beteg vagyok… – Részvétem, uram. Hívjam az orvost? – Nem kell orvos. Hozzon inkább valami építőanyagot. – Építőanyagot, uram? – Igen. Téglát. – Téglát… a hálószobába? – Pontosan. – Megkérdezhetem, uram, miért? – Mert mindenki azt mondja: „fel kell épülnöm”. Gondoltam, kezdjük az alapoknál. – Értem… akkor hozzak habarcsot is?
