A székely bácsi ül a vonaton. Csendben nézi a tájat, pipázna, de nem szabad, úgyhogy csak morcosan szorongatja a pipát.
Egyszer csak mellé ül egy nagyon beszédes városi fickó.
– Jó napot! Hova utazik, bátyám?
A székely bácsi rá se néz:
– Vonattal.
A fickó nevet:
– Úgy értem… melyik városba?
– Ahova ez megy.
A fickó érzi, hogy nehéz lesz, de ő az a típus, aki még a parkolóórával is beszélgetne.
– És mit dolgozik?
– Semmit.
– Hogyhogy semmit?
– Nyugdíjas vagyok. Abban már profi.
A fickó vigyorog:
– Maga nagyon vicces!
– Tudja, én pszichológiát tanultam. Az emberekből sok mindent meg tudok állapítani.
A székely bácsi végre ránéz:
– Kár.
– Miért kár?
– Mert akkor maga se tud pihenni.
A fickó nevet, de már kicsit idegesíti, hogy nem tud “fölénybe kerülni”.
Azt mondja:
– Figyeljen csak… én például egy ember cipőjéből, testtartásából és beszédéből meg tudom mondani, milyen személyiség.
A székely bácsi:
– Na és rólam mit mond?
A fickó végigméri, gondolkodik, mint egy TV-s szakértő:
– Maga zárkózott.
– Kevés emberben bízik.
– Makacs.
– Sokat gondolkodik.
– És szerintem… a házasságában maga hordja a nadrágot.
A székely bácsi csendben nézi pár másodpercig.
A fickó büszkén mosolyog:
– Na? Igazam van?
A bácsi lassan megszólal:
– Az első négy stimmel.
– És az utolsó?
A székely bácsi sóhajt egyet, és jön a nagy csattanó:
– A nadrágot tényleg én hordom…
…csak az asszony mondja meg, melyiket. 😄
