A férj este halkan besurrant a lakásba.
A cipőjét már az ajtóban levette.
A telefonját lenémította.
Még a kulcsot is úgy rakta le, mintha bombát hatástalanítana.
A nappaliban sötét volt.
A férj megkönnyebbült.
– Megúsztam… – suttogta.
Abban a pillanatban felkapcsolódott a lámpa.
A felesége ott ült a kanapén.
Összefont karral.
Pokróccal a lábán.
Ez a kombináció mindig veszélyes volt.
– Szia, drágám – mondta a férj óvatosan.
– Szia.
– Nem alszol még?
– Vártalak.
– Jaj de kedves…
– Nem kedvességből.
A férj lassan leült.
– Baj van?
– Az attól függ.
– Mitől?
– Attól, te mit fogsz most mondani.
A férj érezte, hogy ez csapda.
– Hova mentél munka után?
– A fiúkkal voltam.
– Kik voltak ott?
– Hát… a Peti…
– Igen?
– A Robi…
– Igen?
– Meg…
– Meg?
– Most hirtelen nem jut eszembe a saját nevem se.
A feleség bólintott.
– Értem.
– De tényleg csak beszélgettünk!
– Persze.
– Komolyan!
– Akkor miért van ketchup a gallérodon?
A férj lenézett.
– Az hosszú történet.
– Hallgatlak.
– Robi evett hotdogot.
– És?
– Nagyon magyarázott közben.
A feleség próbált komoly maradni.
– És a rúzsfolt?
A férj lefagyott.
– Milyen rúzsfolt?!
– A nyakadon.
A férj odakapott.
Pár másodperc néma csend után megszólalt:
– Az nem rúzs.
– Hanem?
A férj sóhajtott egy nagyot.
– Epres shake.
– És ezt el is higgyem?
A férj fáradtan ledőlt a kanapéra.
– Figyelj…
– én már annak is örülök…
– ha egy gyorsétteremben meg tudok maradni tisztán. 😄
