Az anyós vasárnap délután bejelentés nélkül toppant be.
A veje már az első kopogásnál úgy sóhajtott, mint egy ember, akinek lejárt a szabadsága.
Ajtót nyitott.
– Jó napot, anyuka!
– Neked lehet jó – felelte az anyós.
Már lépett is befelé.
A kezében egy hatalmas fazék volt.
– Mit hozott? – kérdezte a veje óvatosan.
– Töltött káposztát.
– Hány emberre?
– Hát… normális családra.
A veje bólintott.
– Akkor marad is belőle.
Az anyós levette a kabátját, és körbenézett.
– Nálatok mindig ilyen meleg van?
– Igen.
– Miért?
– Hogy a vendégek ne maradjanak sokáig.
A feleség már a nevetését próbálta visszatartani.
Az anyós viszont folytatta.
– Na és dolgozol rendesen, fiam?
– Igen.
– Sok a munka?
– Amikor maga jön, mindig több lesz.
– Ezt hogy érted?
– Utána mindig rendet kell rakni idegileg.
Az anyós sértetten leült.
– Te engem nem kedvelsz.
– Dehogynem.
– Akkor miért beszélsz így velem?
– Mert maga mindig őszinte.
– És?
– Én csak alkalmazkodom.
Pár másodperc csend lett.
Az anyós végül megszólalt.
– Tudod mit?
– Egyszer majd hiányozni fogok neked.
A veje lassan bólintott.
– Persze.
– Ugye?
– Hát hogyne.
– És mikor?
A veje elmosolyodott, majd teljes nyugalommal odaszúrta:
– Amikor a GPS végre azt mondja:
– „Megérkezett. A célállomás elhagyta a járművet.” 😄
