Az illuzionista fizetéshez áll a kasszánál. A pénztáros mondja: „Kérem a bankkártyát.” Az illuzionista rákacsint: „Figyeljen jól!” Megforgatja a kártyát a kezében… és eltünteti. A pénztáros felsóhajt: „Uram, most komolyan?” Az illuzionista büszkén teríti szét az üres tenyerét. „És most… megjelenik máshol!” A pénztáros összefonja a karját: „Hol?” Az illuzionista körbenéz: „Hát… még dolgozom rajta.”
A hipnotizőr új bútort rendel az asztalostól. „De kérem, legyen masszív! Sok ember ül majd előtte.” Az asztalos bólint, majd fűrészel, kalapál, farag. A hipnotizőr figyeli a munkát: „Tudja, én csak egy szóval embereket döntök el.” Az asztalos rácsap egy szöget: „Én is, csak kalapáccsal.” A hipnotizőr mondja: „Meg tudná csinálni gyorsabban?” Az asztalos visszakérdez:
A futár átvesz egy furcsa csomagot a méhésztől. Hallja, hogy zümmög valami. „Ez… mozog?” – kérdezi. A méhész bólogat: „Él.” A futár elsápad: „Mi van benne?” „Méhek.” A futár hátrébb lép: „És ezt nekem kell kiszállítani?” „Igen, óvatosan.” „Óvatosan? Ezek meg akarnak enni!” A méhész nevet: „Nem harapnak, szúrnak.” A futár remegve átveszi. „És ha
A jógi liftbe szorul, de teljesen nyugodt marad. A biztonsági őr beszól: „Jól van odabent?” „Tökéletes harmóniában vagyok” – feleli a jógi. Tíz perc múlva újra kérdik: „Bírja még?” „Természetesen. A lift idegesebb nálam.” Negyed óra telik el. „Mindjárt kiszabadítjuk!” „Nem kell sietni, én már elértem a belső békét.” Végül kinyitják az ajtót, és a
A börtönőr körbejárja a cellákat. Az egyik rab így szól: „Őr úr, unatkozom.” A börtönőr bólint: „Érthető… messze a Netflix.” A rab sóhajt: „Mit csináljak itt egész nap?” Az őr vállat von: „Nézhet ki az ablakon.” A rab: „Ott egy fal van.” „Akkor nézzen másik falat.” A rab forgatja a szemét. Végül azt mondja: „Őr
A színész próbál egy jelenetet, de nem megy. A rendező magyarázza: „Érezd át a szerepet!” A színész bólint, de semmi nem változik. „Legyél dühös!” – mondja a rendező. A színész próbál dühös lenni… furán sikerül. „Nem így! Dühösebb legyél!” A színész még furábban próbálkozik. A rendező a fejét fogja. Végül azt mondja: „Képzeld el, hogy
A hajótörött már majdnem feladja, amikor három apáca érkezik. A férfi remegő hangon: – Végre valaki! Már azt hittem, sosem jön segítség! Az első apáca: – Segítség? Mi azt hittük, maga a segítő! A férfi ledöbben: – Én?! De én itt rekedtem! A második apáca: – Hát… ez kellemetlen. Mi három napja követjük a nyomait.
Batman civilben vásárol, tele kosárral: tej, kenyér, banán. A pénztárnál a kasszás ránéz a banánra: – Uram, ezt leárazva tetszik vinni? Batman bólint: – Persze. A kasszás megkérdezi: – Van törzsvásárlói kártyája? Batman halkan felsóhajt. – Nincs. – Nem szeretne egyet igényelni? – Nem igazán – feleli Batman. A kasszás mosolyog: – Pedig sokat spórolhatna
A postás kérdezi Mórickától: – Móricka, miért állsz minden nap a kapuban, amikor jövök? Móricka büszkén: – Mert várom a levelet! A postás mosolyog: – És ma mit vársz? Csak egy képeslap van. Móricka megnézi, ráncolja a homlokát: – Ez nem az enyém. – Akkor miért örülsz neki? – kérdi a postás. Móricka vigyorog: –
Chuck Norris felszáll a repülőre, leül. A mellette ülő nő idegesen szorongatja a karfát. – Fél a repüléstől? – kérdezi Chuck. A nő bólint: – Igen… attól tartok, lezuhanunk. Chuck nyugodtan ránéz: – Nem fogunk. A nő megkönnyebbül: – Maga pilóta? Chuck feláll, megropogtatja a vállát: – Nem. – Akkor honnan tudja? Chuck rámutat az
