
A székely bácsi kint ült a ház előtt a padon.
A pipája füstölt, a tekintete meg valahol a hegyek mögött járt.
Arra ment a postás biciklivel.
– Adjon Isten, bátyám!
– Adjon Isten.
A postás megállt mellette.
– Hát maga mit csinál itt ilyen korán?
– Ülök.
– Azt látom.
– Akkor minek kérdezi?
A postás elnevette magát.
– Csak beszélgetni akartam.
– Akkor beszéljen.
A postás letámasztotta a biciklit.
– Hallotta, hogy új bolt nyílik a faluban?
– Hallottam.
– Azt mondják, minden lesz benne.
– Minden?
– Minden.
– Az gyanús.
– Miért?
– Mert ahol minden van…
– ott rendszerint semmi sincs.
A postás bólogatott.
– Ebben van valami.
Közben a székely kutyája lassan odaballagott.
Leült a gazdája mellé.
A postás nézte egy ideig.
– Okos kutya?
– Okosabb, mint a szomszéd.
– Az nem nagy dolog.
– De a kutyától igen.
A postás már nevetett.
– És mit tud?
– Sok mindent.
– Például?
– Megérzi a veszélyt.
– Tényleg?
– Aha.
– És most érez valamit?
A székely bácsi lenézett a kutyára.
A kutya ekkor lassan morogni kezdett.
A postás hátranézett ijedten.
– Mi jön?
– Semmi.
– Akkor mi baja?
A székely bácsi nagyot szívott a pipából.
– Maga miatt morog.
– Én miattam?!
– Aha.
– De hát miért?
A székely bácsi vállat vont.
– Tegnap megharapta a postást…
– és azóta azt hiszi,
– hogy az egy foglalkozás. 😄























