Az após szombat reggel már a kapuban állt.
A veje kinézett az ablakon, és halkan annyit mondott:
– Kezdődik…
Kiment, ajtót nyitott.
– Jó reggelt, após!
– Neked lehet jó – felelte az após.
Már be is jött, mintha kulcsa lenne.
A veje becsukta az ajtót, mint aki lezár egy fejezetet.
– Hát maga meg hogyhogy ilyen korán?
– Ellenőrizni jöttem.
– Mit?
– Hogy rendben mennek-e itt a dolgok.
A veje bólintott.
– Azt hittem, az a NAV.
Az após nem nevetett.
Ez mindig rossz jel volt.
Körbenézett a nappaliban.
– A tévé túl hangos.
– A kanapé túl puha.
– A levegő túl… levegős.
A veje megvakarta a fejét.
– Ezt most hogy?
– Nem érzem benne a rendet – mondta az após.
Ekkor kijött a lánya is.
– Szia, apa!
– Kislányom, én csak segíteni jöttem.
A veje a plafonra nézett.
– Mint mindig…
Az após leült, majd sóhajtott egy nagyot.
– Na fiam, mondjad… mit tettél le eddig az asztalra?
A veje ránézett.
– Ebédet.
– Ne viccelj!
– Nem viccelek.
– Komoly dolgot kérdeztem!
– Én is komolyan válaszoltam.
Az após egyre idegesebb lett.
– Én a jövődre gondolok!
– Én meg a túlélésre – mondta a veje.
A feleség próbált közbelépni, de már késő volt.
Az após felállt, és rámutatott.
– Egy férfi legyen határozott!
A veje lassan felállt, közelebb lépett, és teljes nyugalommal megszólalt:
– Igaza van.
– Na végre! – mondta az após.
– Akkor most határozottan megkérem…
– hogy legközelebb telefonáljon előre,
– mert így még a riasztó is magától bekapcsol… és sajnos nem engem véd. 😄
