Ez a székely vicc a végén akkorát üt, hogy leejted a telefont

– Adjon Isten.
– Korán fenn van.
– A nap is.
A szomszéd leült mellé a padra.
– Mit csinál?
– Gondolkodom.

– Min?
– A disznón.
– Mi van vele?
– Furcsán néz.
A szomszéd a disznóól felé pillantott.
– Szerintem teljesen normális.
– Az a baj.
– Miféle baj?

– Hogy tegnap óta túl kedves.
A szomszéd nevetett.
– Maga már a disznótól is fél?
– Nem félek.
– Akkor?
– Gyanakszom.

A szomszéd csóválta a fejét.
– Komám, maga túl sokat gondolkodik.
– Az lehet.
– És mire jutott?
– Hogy a disznó akar valamit.
– Mit akarna?

– Nem tudom.
– De érzem.
Ebben a pillanatban a disznó tényleg odasétált a kerítéshez.
Csendben nézte őket.
A szomszéd felröhögött.
– Nézze már, milyen barátságos!
A székely bácsi lassan megszólalt.

– Pont ettől tartok.
– Mitől?
– Hogy készül valamire.
A szomszéd már a könnyeit törölgette a nevetéstől.
– Egy disznó?
– Aha.
– Ugyan már!
A székely bácsi komoran nézte az állatot.
– Hallotta maga valaha röfögni?
– Persze.
– Na látja.
– És?

– Tegnap óta nem röfög.
– Hát akkor?
– Figyel.
A szomszéd megint nevetni kezdett.
– Komám, maga teljesen bolond lett.
A székely bácsi csak pipázott tovább.

A disznó ekkor hirtelen megfordult, és visszament az ólhoz.
– Na látja! – mondta a szomszéd.
– Semmi baja.
– Még.
– Mit jelent az, hogy még?
– Hogy kivár.
– Mit?

– A megfelelő pillanatot.
A szomszéd már a hasát fogta a röhögéstől.
– Maga szerint a disznó támadni fog?
– Nem.
– Akkor?
– Megszökni.
– Ugyan hová?
– A szomszédhoz.
– Miért menne oda?

A székely bácsi nagyot sóhajtott.
– Mert ott jobb a koszt.
– Ezt meg honnan veszi?
– Onnan, hogy tegnap este átjött hozzám a maga disznója.
A szomszéd hirtelen elhallgatott.
– Tessék?
– Átjött.
– És?