A férj hazaér melóból, ledobja a cipőt, és már a folyosón érzi, hogy itt valami “családi vihar” készül.
A feleség a konyhában áll, karba tett kézzel, olyan arccal, mint amikor az időjárás-jelentésben azt mondják: “helyenként jégeső várható” – és te vagy a hely.
– Na. – mondja a feleség. – Megjöttél.
– Meg… hát… igen. – nyeli a férj.
– Ülj le.
A férj leül. Pontosabban megpróbál leülni, de olyan feszült, hogy úgy mozog, mint egy rosszul beállított irodai szék.
– Szeretnél valamit mondani? – kérdi a feleség.
– Hát… elvileg mindig… de most inkább… kérdezek? – próbálkozik a férj.
– Nem. Te mondasz.
A férj gyorsan átfuttatja az agyát:
Elfelejtettem évfordulót? Anyósnak nem köszöntem? A macska megint “eltűnt”, miközben én “csak megsimogattam”?
– Drágám… én… nem tudom, mire gondolsz.
A feleség elővesz egy papírt. Nem kicsi papírt. Egy egész A4-es lapot.
– Akkor segítek.
A férj már itt érzi, hogy ez nem sima beszélgetés, ez egy bírósági tárgyalás, csak kevesebb a remény.
– Ma délelőtt – kezdi a feleség – hívtak a bankból.
– A bankból? Miért?
– Mert valaki felvett a közös számláról… 150.000 forintot.
A férj majdnem félrenyel egy semmit.
– 150…? Az sok. Az majdnem… az már… az tényleg 150.
– Igen, okos vagy. És tudod, mi a legszebb? – mosolyog a feleség, de az a mosoly olyan, mint a kés: fényes és rosszat ígér. – A közlemény rovat.
– Közlemény? – kérdi a férj, és már előre sajnálja magát.
A feleség felolvassa:
– “Szeretlek, Kicsim ♥”
A férj arca úgy vált színt, mintha Windowsban átállították volna a témát.
– Drágám, én… én ezt meg tudom magyarázni.
– Persze. – bólint a feleség. – MINDENT meg lehet. Kérdés, hogy érdemes-e.
A férj kapkod.
– Nézd… lehet, hogy félreértés… biztos a bank írta be… vagy… a közlemény automatikus… vagy… a pénz… igazából… költözött…
– KÖLTÖZÖTT? – a feleség felvonja a szemöldökét. – Hová költözött? A romantika országába?
A férj érzi, hogy itt csak a teljes igazság segít… vagy a teleport.
– Jó! – vágja rá. – Igen, én vettem fel.
– Aha.
– De nem úgy van, ahogy gondolod.
– A férjek 92%-a pontosan ezt mondja, mielőtt meghal – mondja a feleség, és leül vele szembe. – Mondd.
A férj nagy levegőt vesz.
– Figyelj… én… én szerettem volna meglepni téged.
A feleség szeme összeszűkül.
– 150 ezerrel… és “Szeretlek, Kicsim”-mel… engem?
– Igen! – bólint a férj gyorsan. – Pontosan.
– És akkor miért “Kicsim”-nek írtad?
– Mert… te kicsim vagy!
A feleség felnevet. Nem viccesen. Inkább úgy, mint amikor valaki meglátja a “frissítés folyamatban: 99%”-ot, és tudja, hogy itt az élet vége.
– Jól van. – mondja. – Akkor hol van a meglepetés?
A férj megkönnyebbül, hogy itt legalább kérdés van, nem ítélet.
– A… hát… mindjárt… csak… még nincs kész.
– Értem. Szóval 150 ezer ELMENT… de a meglepetés MÉG NINCS.
– Igen, de…
– De semmi. – vág közbe a feleség. – Mutasd meg, mire ment el.
A férj vakarózik.
– Nem tudom megmutatni.
– Miért?
– Mert… mert az meglepetés lenne.
A feleség feláll, odasétál a konyhapulthoz, és lassan előveszi a telefonját.
– Rendben. Akkor felhívjuk a bankot.
A férj felpattan.
– NEEE! Drágám! Kérlek! Ne! Elmondom!
– Na végre. – mondja a feleség. – Hallgatlak.
A férj leül, mint aki beismerő vallomást készül tenni.
– Jó… szóval… az van, hogy… láttam egy hirdetést.
– Hirdetést.
– Igen. Egy nagyon jót.
– Persze. Mindig a “nagyon jó” hirdetés. A férfiak természetes ellensége a gondolkodás.
– Drágám, figyelj… ez most tényleg jó volt. Egy lehetőség. Egy nagy dobás.
– Mit vettél?
A férj büszkén kihúzza magát.
– Befektettem.
A feleség pislog.
– Mibe?
– Egy… online dologba.
– Ó.
– Ami gyorsan fial.
– Aha.
– És… és a közlemény… az csak…
– Csak mi?
– Csak… hogy… a rendszer kérte, hogy írjak valamit… és hát… odaírtam.
– És miért “Szeretlek, Kicsim”?
A férj vállat von.
– Mert… mert motiváció. Tudod… pozitív rezgés. Meg… a siker energiája.
A feleség kicsit hátralép.
– Jó. Mondd ki szépen: mibe fektettél?
A férj magabiztosan rávágja:
– Egy… “szuper megbízható” webshop rendszerbe, ahol… kapsz egy dobozt… amiben… van valami értékes.
A feleség:
– Te… vettél… egy meglepetésdobozt?
– Igen! De nem csak egyet! Többet! Mert úgy jobb az esély! És a csávó mondta, hogy “garantáltan nyersz”!
A feleség halkan leteszi a telefont.
– Jó. – mondja nagyon nyugodtan. – És hol van a doboz?
A férj felcsillan.
– Na, látod! Megjött!
– Tényleg?
– Igen. Ma hozta a futár.
– És?
A férj vigyorog, mint aki most fogja megnyerni a házasságát vissza.
– Ott van a nappaliban. Behozom!
Kirohan. A feleség karba teszi a kezét, és olyan csendben vár, hogy még a hűtő is fél hangos lenni.
A férj visszajön egy nagy dobozzal. Lerakja az asztalra.
– Na. – mondja büszkén. – Készen állsz?
– Készen. – mondja a feleség. – Nyisd.
A férj ünnepélyesen felvágja a ragasztót, kinyitja a dobozt… és elkezd pakolni.
Először: buborékfólia.
Másodszor: még buborékfólia.
Harmadszor: egy papír.
A papíron ez áll:
“Gratulálunk! Ön nyert!”
A férj ugrik egyet.
– Látod?! MONDTAM!
A feleség:
– Mit nyertél?
A férj remegő kézzel kihajtogatja a papírt. Alatta még egy papír.
Azon ez:
“A nyereményét a következő doboz tartalmazza. A doboz aktiválásához utaljon még 150.000 forintot.”
A férj lefagy.
A feleség közelebb hajol, elolvassa, majd felnéz.
– Szóval… 150 ezerért kaptál… egy levelet, hogy ha fizetsz még 150-et, akkor talán kapsz valamit.
A férj:
– Hát… így… leírva… kicsit… rosszul hangzik.
A feleség még mindig túl nyugodt.
– És most jön a kérdés, drágám.
– Igen?
A feleség ránéz, mint egy tanár a bukásra álló diákra.
– Ki az a “Kicsim”?
A férj gyorsan rávágja:
– TE!
A feleség bólint.
– Szuper.
Felveszi a dobozból a legalsó, legkisebb cetlit, amit a férj észre sem vett. Olyan, mint egy apró szög a koporsóban.
Felolvassa:
– “Kedves József! Ha kérdésed van, keress minket a megadott számon. Üdv: Kicsim, az ügyfélszolgálatos.”
A férj:
– …
A feleség:
– Na. Most már értem a közleményt.
A férj:
– Drágám, esküszöm, én azt hittem, ez csak… egy… becenév…
A feleség lassan bólint, majd a telefonján pötyög valamit.
– Mit csinálsz? – kérdi a férj.
– Átutalok 150 ezret.
A férj felugrik.
– NEEE! Ne! Az átverés!
A feleség ránéz.
– Nyugi. Nem nekik.
– Akkor kinek?!
A feleség mosolyog. Na ez már az a mosoly, ami tényleg mosoly. Csak a férjnek nem jó.
– A futárnak.
– A futárnak?! Miért?!
A feleség nyugodtan:
– Mert holnap jön még egy doboz.
A férj:
– De… hát… te mondtad, hogy átverés!
A feleség:
– Igen. Ezért csináltam én.
Mert az én dobozomban legalább tényleg lesz valami.
– Mi lesz benne?
A feleség feláll, vállon veregeti, és olyan kedvesen mondja, hogy az már gyanús:
– A cuccaid. 😉
