A székely bácsi kora reggel üldögélt a ház előtt.
A pipája a szájában volt, a tekintete meg valahol a hegyek mögött járt.
Arra ment a szomszéd.
– Adjon Isten, komám!
– Adjon Isten.
– Mit csinál?
– Ülök.
A szomszéd bólintott.
– Azt látom.
– És azon kívül?
– Gondolkodom.
A szomszéd leült mellé.
– Na és min?
– A lovon.
– Miféle lovon?
– Hát azon, amelyik eltűnt.
A szomszéd rögtön felkapta a fejét.
– Eltűnt a lova?
– El.
– Mikor?
– Tegnap.
– És csak itt üldögél?
– Itt.
– Nem kéne megkeresni?
– Minek?
A szomszéd csak nézett.
– Hát hogy meglegyen!
– Ha meglesz, hazajön.
– És ha nem jön haza?
– Akkor nem jön.
A szomszéd egyre idegesebb lett.
– Komám, maga ezt túl nyugodtan kezeli.
– Idegeskedjek?
– Hát persze!
– Attól előbb megjön?
A szomszéd hallgatott.
Ebben a pillanatban tényleg feltűnt a ló az út végén.
Lassan poroszkált hazafelé.
A szomszéd boldogan felkiáltott:
– Na ugye! Csak megjött!
A székely bácsi bólintott.
– Meg.
– Látja? Mégis volt értelme várni!
A székely bácsi kivette a pipát a szájából, ránézett a szomszédra, és azt mondta:
– Várni volt.
– Csak egy baj van.
– Mi baj? – kérdezte a szomszéd.
A székely bácsi a lóra mutatott.
– Hogy ez nem az enyém… de most már legalább kettő van. 😄
