**Egy esős péntek este volt, amikor hirtelen áramszünet lett az egész házban.
Kimentem a folyosóra, és láttam, hogy a szomszédom is ott áll, gyertyával a kezében.
Megkérdezte, átjöhet-e hozzám, amíg vissza nem jön az áram, mert egyedül fél a sötétben.
Habozva, de igent mondtam.
Leültünk a nappaliban, és beszélgetni kezdtünk.
Ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy soha ilyen nyugodt estém nem volt még.
A sötétségben valahogy őszintébbek lettünk mindketten.
Mesélt a gyerekkoráról, én pedig arról, hogyan kerültem ebbe a házba.
Nevettünk apró történeteken, és közben egyre inkább úgy éreztem, mintha régóta ismertük volna egymást.
A szoba csendjét csak a gyertya halk sercegése törte meg.
És akkor hirtelen megszólalt a villany, a fény visszatért.
De egyikünk sem mozdult.
Csak néztük egymást, és tudtuk, hogy valami megváltozott.
Hirdetés
Hirdetés
A sötétben született pillanat megmaradt bennünk, és bár az áram visszajött, mi már nem voltunk ugyanazok.**
