Feleség: – Anyu jön hozzánk hétvégére.
Férj: – Tényleg? Mennyi időre?
Feleség: – Csak pár napra.
Férj: – És mit hozzon?
Feleség: – Semmit, nem kell neki semmit hoznia.
Férj: – Biztos?
Feleség: – Persze.
Férj: – Akkor legalább adjak neki tanácsot?
Feleség: – Mire?
Férj: – Hogy hozza el a bőröndöt is…
Feleség: – Minek?
Férj: – Hogy legyen mivel hazamennie időben!
Még több vicc:
Férj: – Drágám, ma felhívott anyósod.
Feleség: – Mit akart?
Férj: – Mondta, hogy átjön hozzánk.
Feleség: – És mit mondtál?
Férj: – Azt, hogy nagyon örülünk neki.
Feleség: – Tényleg ezt mondtad?
Férj: – Persze! Miért, mit kellett volna?
Feleség: – Semmit… csak fura.
Férj: – Miért lenne fura?
Feleség: – Mert általában te szoktál ideges lenni, ha jön anyu.
Férj: – Most nem vagyok.
Feleség: – Miért nem?
Férj: – Mert elmondtam neki a rossz címet.
Pincér: – Uram, hogy ízlik az étel?
Vendég: – Hát… hogy is mondjam finoman… érdekes.
Pincér: – Érdekes jó értelemben, vagy rossz értelemben?
Vendég: – Mondjuk úgy, hogy a sótartó többet tett hozzá a vacsorámhoz, mint a szakács.
Pincér: – Ezt továbbítsam a konyhának?
Vendég: – Persze, nyugodtan.
Pincér: – És mit mondjak?
Vendég: – Csak azt, hogy végre valaki megdicsérte a sót.
A tanár kérdezi az osztályt:
„Mi az: kicsi, zöld és ugrál?”
A gyerekek néznek nagy szemekkel.
A tanár sóhajt: „Egy ugróborsó.”
Mindenki bólogat.
A tanár folytatja:
„És mi az: nagy, zöld és ugrál?”
Csend.
A tanár mosolyog: „Egy nagy ugróborsó.”
Az osztály felmordul.
A tanár még mindig mosolyog:
„Na és mi az: nagy, zöld és nem ugrál?”
A gyerekek feladják.
A tanár: „Egy nagy ugróborsó, amit kifogyasztott az elem.”
