🧑🍳 „A szakács és a nagyon őszinte gyerek”
Egy család beül vacsorázni egy étterembe.
A pincér kihozza a levest, de a legkisebb gyerek fintorogni kezd.
Az anyja rászól:
– Kisfiam, legalább kóstold meg!
A gyerek belenyal egy kanállal, majd így szól:
– Anya… ez a leves szomorú.
A pincér zavartan közelebb hajol:
– Szomorú?! Miért lenne szomorú?
A gyerek vállat von:
– Mert semmi íze, szerintem sírni akart, csak elfogyott a könnye!
A pincér próbálja megőrizni a méltóságát.
– Esetleg hozzak mást?
A gyerek rávágja:
– Igen! Egy másik szakácsot!
A szülők pironkodnak, de a pincér humorosan kezeli:
– Uram, a fia nagyon őszinte.
– Tudom – mondja az apa. – Otthon is mindig megmondja, ha a feleségem főztje rossz.
A feleség könyökével azonnal oldalba böki:
– És még mindig beszélni tud?!
A desszertnél a gyerek újra megszólal:
– Ez a süti nagyon lapos.
– Mert palacsinta – mondja türelmesen a pincér.
– Akkor is lapos.
– Miért baj az?
– Mert anya azt mondta, ha valami lapos, az apu szokta felpumpálni!
A pincér majdnem elejti a tálcát, az apa vörös, mint a cékla.
A számlánál a pincér odasúgja:
– Uram, a fia elképesztően őszinte.
Az apa sóhajt:
– Tudom… múltkor az iskolában azt mondta a tanárának, hogy „maga szigorúbb, mint anya menstruációkor.”
– És mit mondott a tanár?
– Csak annyit: „Igaza van.”
🤣
Távozáskor a gyerek megáll az ajtóban, és fennhangon mondja:
– Köszönöm a vacsorát!
A pincér mosolyog:
– Szívesen, kisfiam! Ízlett?
A gyerek:
– Hát… nem volt rossz… csak más étteremben jobb!🤣
