🔴 A feleség a hálóban áll, kezében a mérleggel, mint aki ítéletet készül kihirdetni.
🔴 A férj az ágy szélén ül, kezében a reggeli kávéval, mint aki sejti, hogy ez lesz az utolsó nyugodt pillanata.
– Drágám – szólal meg a nő –, szerinted híztam?
– Ez csapda, ugye? – kérdezi a férj óvatosan.
– Nem! Őszinte véleményt kérek!
– Jó… hát, szerintem nem híztál, csak… a mérleg lett őszintébb.
– Tessék?!
– Mármint… az új technológia pontosabb!
– Tehát szerinted kövér vagyok?
– Nem! Csak… van jelenléted.
– Jelenlétem?
– Igen, erős energiád!
– Akkor most azt mondod, hogy nagy vagyok?!
– Inkább… karizmatikus!
– Zoli, te olyan vagy, mint egy politikus: sokat beszélsz, de semmit sem mondasz!
– Azért, mert tudom, mikor kell túlélni.
– És szerinted hogy fogyjak le?
– Hát… ha rám kiabálsz, az is kalóriaégetés. 😂
+1VICC
🔴 Péntek este volt.
A feleség, Timi, a nappaliban állt, kezében egy távirányítóval, amit épp a férje, Bence, órák óta keresett.
A férj a kanapén ült, melegítőben, sörrel a kezében, és épp a „Semmittevés Olimpiai Döntőjére” készült.
– Na, mi van, Timi? – kérdezte nyugodtan. – Jöttem, láttam, pihentem.
Timi karba tette a kezét.
– Bence, ma beszélnünk kell.
– Most?
– Igen, most.
– De meccs van!
– Én is ezt érzem az életünkkel kapcsolatban: mindig „meccs van”.
– Csak hogy én állandóan védekezem.
– És most támadok.
Bence nagyot kortyolt a söréből.
– Jól van, hallgatlak, főnökasszony.
– Nem főnökasszony vagyok, hanem a feleséged.
– Néha nehéz különbséget tenni.
– Bence!
– Na jó, na jó… miről van szó?
– A kapcsolatunkról.
– Már megint?
– Igen.
– Ez heti téma?
– Mostanában igen.
Timi mély levegőt vett.
– Figyelj, én úgy érzem, te már nem figyelsz rám.
– Dehogyisnem!
– Mit mondtam az előbb?
– Azt, hogy… „figyelj”.
– Na látod?!
– Hát figyeltem, nem?
– Csak a szót, nem a mondatot!
– Ezt most filozófiai vitának szánod?
A nő a fejét fogta.
– Tudod, mikor beszéltünk utoljára komolyan?
– Tegnap.
– Az nem beszélgetés volt, hanem vita arról, hogy ki ette meg a pizzát.
– De az is érzelmekről szólt.
– Igen, főleg az enyémekről!
Bence felállt, és közelebb lépett.
– Timi, ne csinálj drámát.
– Dráma?
– Igen.
– Tudod, mikor csinálok drámát?
– Most?
– Akkor, amikor az emberem nem képes egyszer mosogatni!
– De hát a múltkor segítettem!
– Mikor?!
– Amikor megdicsértelek, hogy milyen jól áll neked a mosogatós kesztyű.
– Az nem segítség, az önvédelem!
Timi leült, és sóhajtott.
– Te Bence, miért vagy ilyen lusta?
– Nem lusta vagyok, csak stratégiai pihenőben.
– Mihez?
– Az élethez.
– Az élet nem háború!
– Azért mondod, mert te nyertél.
A nő elnevette magát, de próbált komoly maradni.
– Rendben, figyelj… segítenél legalább a bevásárlásban holnap?
– Persze.
– Tényleg?
– Igen.
– Akkor írok listát.
– Ne!
– Miért ne?
– Mert akkor elrontod az élményt.
– Milyen élményt?
– A felfedezés örömét!
Timi szeme elkerekedett.
– Tehát te szerinted a bevásárlás kaland?
– Abszolút!
– És a múltkor mit fedeztél fel?
– Hogy a csokis keksz akciós volt.
– Igen, és hogy a tejet meg elfelejtetted!
– A tej nem volt akciós.
A nő felsóhajtott.
– Rendben, akkor most együtt megyünk vásárolni.
– Mikor?
– Holnap reggel.
– Az korai.
– 9 óra.
– Hajnal.
– Bence, az emberek ilyenkor kelnek!
– Én meg ilyenkor fekszem.
– Miért?
– Mert este tízkor még filozofálok az élet értelméről.
– És mire jutsz?
– Arra, hogy nincs értelme vasárnap reggel felkelni.
Timi felnevetett, de már látta, hogy ebből sem lesz semmi.
– Jó, akkor marad a mosogatás.
– Inkább a vásárlás!
– Na, látod, tudsz te dönteni.
– De csak kényszerből.
Másnap reggel 9:15-kor Timi már az ajtóban állt.
Bence még a cipőfűzőjével küzdött.
– Miért tart ez ennyi ideig? – kérdezte Timi.
– Ezek összekötött szövetségek, drágám.
– Nem a cipőddel, velem kötnél szövetséget!
– Ahhoz több idő kell.
A boltban aztán újabb csata bontakozott ki.
– Tedd vissza azt a chipset, Bence!
– De akciós!
– És nem egészséges!
– Az egészség nem akciós!
– Miért nem tudsz egyszer normálisan vásárolni?
– De hisz’ mindent megvettem, amit mondtál!
– Krumplit, hagymát és sört!
– Legalább a hagyma egészséges!
Hazaértek.
Timi kipakolt, Bence pedig lehuppant a kanapéra.
– Na, megvolt a nagy kaland! – mondta diadalmasan.
– Igen, és most pakolj el!
– Miért?
– Mert a konyhában káosz van.
– Az nem káosz, az kreatív tér.
– Bence, te mindenhez tudsz dumát gyártani!
– Ez a túlélési képességem.
Timi leült mellé, a fejét rázva.
– Te nem férj vagy, hanem egy külön műfaj.
– Igen, romantikus vígjáték.
– Inkább tragikomédia.
– Legalább van történetünk!
– Az biztos, csak néha én vagyok a főszereplő, te meg a mellékszereplő, aki elfelejti a szöveget.
– De mindig improvizálok.
– Ez a baj.
Csend lett.
Majd Bence megszólalt:
– Tudod, miért szeretlek, Timi?
– Miért?
– Mert nélküled semmit sem csinálnék.
– És velem?
– Csak panaszkodnék, hogy csinálni kell. 😂😂
