A székely bácsi kint ül az udvaron, a macskát nézi, ahogy a napra kifekszik.
Odamegy hozzá az unokája:
– Tata, te miért nem dolgozol ma?
– Mert ma a macska tanít.
– A macska?
– Úgy bizony. Nézd csak, egész nap fekszik, mégis mindenki eteti.
– De hát az csak egy állat!
– Az lehet, de okos. Nem beszél vissza, nem veszekszik, és nem panaszkodik.
– És te mit tanulsz tőle?
– Türelemmel kell élni.
– És működik?
– Hogyne! Már negyven éve élek türelemmel.
– A nagymamával?
– Hát kivel mással, fiam.
– Tata, te szereted a mamát?
– Persze, csak néha messziről.
– Miért?
– Mert messziről még szebb és halkabb is.
– És mit szól, ha ezt meghallja?
– Akkor én is kimegyek napozni… csak nem a macska mellé, hanem a fészer mögé.
+1VICC
A székely bácsi kint áll a kertben, a kerítésre támaszkodva, és nézi, ahogy a szomszéd próbálja felállítani a műholdas antennát.
A szomszéd izzad, létrán egyensúlyoz, közben morog:
– Az ördög vinné el ezt a vacakot, sehogy se lesz jel!
A bácsi átkiált:
– Fiam, az antennát nem a mennybe kell célozni, hanem a tévéhez!
– Ne szóljon már, bátyám, maga se ért hozzá!
– Lehet, de én legalább tudom, mikor nem kell dolgozni.
– Én csak be akarom fogni a jelet!
– A jelet? Hát én az asszonnyal próbálom negyven éve, és még mindig nem fogtam be.
A szomszéd nevet:
– Maga mindig ilyen okos?
– Nem, csak amikor más dolgozik helyettem.
– Na, most van jel! – kiáltja a szomszéd.
– Azt látom. Csak ne a szomszédasszony ablakát nézze, mert az se a tévé!
A szomszéd bosszúsan leugrik a létráról:
– Inkább segítene, ha már ilyen nagy a szája!
– Segítek én, fiam, csak előbb mondja meg, mit mutassak: a helyet vagy a türelmet?
– A helyet!
– Jó, akkor fordítsa balra!
– Így?
– Nem, még jobban!
– Most jó?
– Most már jó, csak épp én nem látom a képet, mert a létrát pont elvitte maga!
