Az anyós a vejének mondja:
– Fiam, ha én egyszer elköltözöm az élők sorából, biztos nagyon fogsz sírni!
A vő rávágja:
– Anyuka, ne aggódjon, már most gyakorlok minden este, amikor lefekszem!
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én mindig csak a békét keresem!
A vő mosolyogva felel:
– Anyuka, akkor legközelebb, ha megtalálja, ne hozza be hozzánk!
+1VICC
Az anyós megjegyzi a vejének:
– Fiam, ha én nem lennék, ti ketten éhen halnátok!
A vő rávágja:
– Anyuka, ha maga nem lenne, mi végre nyugodtan ehetnénk!
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én mindig őszinte vagyok veled!
A vő elmosolyodik:
– Tudom, anyuka… és pont ezért szoktam becsukni az ablakot, amikor jön hozzánk.
+1VICC
Az anyós rászól a vejére:
– Fiam, te sosem figyelsz arra, amit mondok!
A vő mosolyogva válaszol:
– Dehogynem, anyuka… mindig pontosan tudom, mikor kell kikapcsolni a hallásomat.
+1VICC
Az anyós megkérdezi a vejétől:
– Fiam, miért nem beszélgetsz velem többet?
A vő nyugodtan felel:
– Anyuka, mert nem akarom, hogy kifogyjon a munícióból… így mindig marad valami legközelebbre is.
+1VICC
Az anyós így szól a vejéhez:
– Fiam, én csak tanácsot akarok adni!
A vő felnevet:
– Anyuka, akkor írja le egy papírra, és tegye a postaládába… legalább lesz időm kidobni, mielőtt elolvasnám.
+1VICC
Az anyós dühösen rászól a vejére:
– Ha én egyszer eltűnnék, biztos keresnél engem!
A vő nyugodtan felel:
– Hogyne, anyuka… először pezsgőt, aztán a kulcsokat!
+1VICC
Az anyós a vejére förmed:
– Fiam, te sosem becsülöd meg, hogy én milyen áldozatokat hozok értetek!
A vő mosolyogva felel:
– Dehogynem, anyuka… minden este hálát adok, amikor végre hazamegy.
+1VICC
Az anyós a vejének mondja:
– Fiam, tudod, mi a legnagyobb hibád?
A vő rávágja:
– Igen, anyuka… hogy nem lakunk elég messze magától!
