Férj és feleség este vacsoráznak.
A feleség nézi a férjét, ahogy kanalazza a levest.
– Te, drágám, emlékszel még, mikor udvaroltál nekem? – kérdezi a feleség.
– Persze – dünnyögi a férj.
– Akkor minden nap bókoltál.
– Igen, így volt.
– Virágot is hoztál.
– Úgy rémlik.
– És mindig azt mondtad, hogy nélkülem nem tudsz élni.
– Igen, mondtam ilyesmit.
A feleség leteszi a kanalat.
– És most? Csak ülünk itt, beszélgetés semmi, virág sehol…
– Ugyan már – mondja a férj. – Te is tudod, hogy szeretlek.
– Akkor miért nem mondod? – csattan fel a feleség.
– Mert az egyszer is bőven elég volt! – feleli a férj.
A feleség dühösen összefonja a karját.
– Értem. Szóval szerinted a házasság olyan, mint egy biztosítás? Elég egyszer befizetni?
– Pontosan! – bólint a férj. – Amíg nem mondják le, addig érvényes!
A feleség feláll, és mérgesen mondja:
– Jó, akkor tudd meg, hogy most azonnal felmondom a biztosításodat!
A férj nagyot sóhajt, és így szól:
– Akkor legalább jár végkielégítés?
