A róka, a medve és a nyuszika kártyáztak az erdő közepén.
A medve nagyon komolyan játszott.
A róka folyamatosan vigyorgott.
A nyuszika meg úgy remegett, mint a zselé földrengéskor.
Egyszer csak a medve lassan letette a lapjait.
– Figyeljetek ide.
A róka rögtön gyanút fogott.
– Mi az?
– Valaki csal.
A nyuszika majdnem leesett a farönkről.
– Miért gondolod?
A medve szűken nézett körbe.
– Mert mindig ugyanaz nyer.
A róka vállat vont.
– Talán ügyesebb.
– Nem.
– Akkor szerencsésebb.
– Nem.
– Akkor mi?
A medve előrehajolt.
– Gyanús.
A nyuszika már izzadt.
– És most mi lesz?
A medve nagyot sóhajtott.
– Egyszerű.
– Megnézzük a lapokat.
A róka vigyorgott.
– Benne vagyok.
A nyuszika viszont egyre sápadtabb lett.
A medve először a róka lapjait nézte meg.
– Rendben.
Aztán a nyuszikához fordult.
– Na mutasd.
A nyuszika remegő kézzel letette a lapokat.
A medve összehúzta a szemét.
– Hát ez meg mi?!
– Micsoda?
– Három ász… meg két király?!
A róka felhördült.
– Az póker!
A medve dühösen felállt.
– Csaltál!
A nyuszika azonnal tiltakozni kezdett.
– Nem csaltam!
– Akkor ezt hogy magyarázod?!
A nyuszika nagy levegőt vett.
– Nézd, medve…
– én nem értek a kártyához.
– Akkor hogy nyertél mindig?!
A nyuszika zavartan megvakarta a fejét.
– Hát…
– mert azt hittem,
– az nyer…
– akinél több kép van. 😄
