Az anyós már reggel nyolckor becsöngetett.
A veje az ajtóban állt, pizsamában, kócosan, mint akit álmából rántottak ki.
– Jó reggelt, anyuka! – mondta erőltetett mosollyal.
– Neked lehet jó – felelte az anyós, és már tolta is befelé a táskáját.
– Hát maga ilyen korán?
– Gondoltam, megleplek benneteket.
A veje magában arra gondolt, hogy ez inkább fenyegetésnek hangzott.
A nappaliban a feleség még aludt.
– Hadd pihenjen csak a lányom – mondta az anyós. – Majd én körbenézek.
Ez volt az a mondat, amitől a veje gyomra azonnal görcsbe rándult.
Az anyós ugyanis úgy „nézett körbe”, mint egy NAV-ellenőr lakossági kiadásban.
– Ez a polc poros.
– A virág hervad.
– A függöny félre van húzva.
– A konyhában meg miért nincs friss sütemény?
A veje próbált higgadt maradni.
– Mert szerda van.
– És?
– Semmi… csak gondoltam, szerda önmagában még nem ünnep.
Az anyós felsóhajtott, mint aki nagy csalódást él át.
– Bezzeg az én időmben egy rendes asszony reggel hatra már rántott húst sütött.
– Reggel hatra? – kérdezte a veje.
– Igen.
– Akkor maga már hajnalban is veszélyes volt.
Az anyós megállt, és úgy nézett rá, mint aki fejben már örökségből is kihúzta.
– Mondtál valamit?
– Csak azt, hogy irigylésre méltó az energiája.
– Na ugye.
Az anyós ekkor leült az asztalhoz, és elővette a kedvenc témáját.
– Te, fiam… szerinted jól bánsz te az én lányommal?
A veje tudta, hogy ez csapda.
– Igen.
– Túl gyors volt a válasz.
– Akkor… nagyon igen.
– Az meg túl gyanús.
A veje ivott egy korty kávét, hogy időt nyerjen.
Az anyós azonban nem engedte el.
– Mert tegnap is, mikor telefonáltunk, azt mondta, fáradt.
– Én is fáradt voltam.
– De ő jobban.
– Ezt versenyre mérik?
– Ne viccelődj.
– Nem merek.
Ebben a pillanatban a feleség is kijött a hálóból.
– Jaj, anya, te már itt vagy?
A veje a plafonra nézett.
– Sajnos igen – suttogta.
– Tessék? – kapta fel a fejét az anyós.
– Azt mondtam, de jó, hogy itt van.
Az anyós elégedetten kihúzta magát.
– Na látod? Szeret engem a vejecském.
A veje úgy mosolygott, mint akinek pislogással morzejeleket kellene leadnia segítségért.
Reggeli közben az anyós végig kommentált mindent.
– A tea túl gyenge.
– A kenyér túl vastagon van vágva.
– A sonka túl sós.
– A szék kényelmetlen.
– Ez a lakás amúgy is sötét.
A veje végül letette a bögréjét.
– Anyuka, magának igazából mi felel meg?
Az anyós gondolkodás nélkül rávágta:
– Hát például egy csendes, tisztelettudó, ügyes veje.
A szobában megállt a levegő.
A feleség a férjére nézett.
A férj az anyósra.
Az anyós büszkén hátradőlt, mint aki sakkot adott.
A veje lassan bólintott.
– Értem.
– Na végre – mondta az anyós.
– Akkor most már mindent értek.
– Mit?
A veje kortyolt még egyet a kávéból, majd teljes nyugalommal azt mondta:
– Hogy maga miért jár át hozzánk ilyen sűrűn.
– Miért? – kérdezte sértetten az anyós.
A veje ránézett, és szárazon odavágta:
– Mert odahaza még maga sem bírja elviselni magát. 😄
