A férj este hazaér, fáradt, mint a hétfő reggel. Lerúgja a cipőt, leül a kanapéra, és azt mondja:
– Drágám… ma nagyon kemény napom volt.
A feleség a konyhából, kérdés nélkül:
– Nekem is. És még csak most jön a második műszak.
A férj próbál kedves lenni:
– Figyelj… gondoltam, ma romantikázunk egy kicsit.
– Gyertyafény, bor, beszélgetés… ilyenek.
A feleség kijön, ránéz, és felvonja a szemöldökét:
– Te beteg vagy, vagy csak bűntudatod van?
– Miért lenne bűntudatom?
– Mert amikor egy férj hirtelen romantikus, annak három oka van:
valamit elfelejtett,
valamit elrontott,
vagy drága dolgot akar venni.
A férj védekezik:
– Nem! Most csak szeretnék kedves lenni.
A feleség leül vele szemben:
– Na jó. Akkor beszélgessünk. Mondd el, mi a bajod.
A férj sóhajt:
– Az, hogy te már nem figyelsz rám úgy, mint régen.
A feleség csendben nézi, majd halkan:
– Hogy érted?
A férj belelendül:
– Régen, ha mondtam valamit, te néztél rám… figyeltél… kérdeztél… reagáltál…
– Most meg… mintha csak háttérzaj lennék.
A feleség bólint, komolyan:
– Értem. Folytasd.
A férj megnyugszik, hogy végre “meghallgatják”, és önti:
– Például tegnap is: elmeséltem, hogy milyen volt a meló, és te közben a telefonodat nyomkodtad!
– Vagy múlt héten: beszéltem valamiről, és te csak annyit mondtál, hogy “aha”…
– És ma reggel is: mondtam valami fontosat, és te visszakérdezted, hogy “mi van?”
– Ez fáj, érted?
A feleség csendben, nagyon higgadtan feláll, odamegy a konyhába, visszajön egy papírral és tollal.
– Jó. Akkor most csináljuk rendesen.
A férj meglepődik:
– Mit csinálsz?
A feleség leül, mint egy terapeuta:
– Írd le egy mondatban, mit vársz tőlem.
A férj örül, hogy ez “komoly” lett:
– Azt, hogy figyelj rám.
A feleség bólint:
– Rendben. És te mit vállalsz cserébe?
A férj magabiztos:
– Bármit. Mondjad.
A feleség felnéz, teljes nyugalommal:
– Akkor holnaptól te főzöl heti háromszor.
– Te altatsz minden este.
– Te intézed a bevásárlást.
– És ha beszélek, akkor leteszed a telefont, és figyelsz.
A férj lefagy:
– Ööö… hát… én nem így gondoltam…
A feleség mosolyog, és jön a nagy csattanó:
– Tudom.
– Te “figyelmet” akartál…
– én meg végre feladatmegosztást.
A férj még próbálkozik:
– De hát én csak azt mondtam, hogy…
A feleség rábök a papírra:
– Nyugi, le van írva.
– A nőknél a romantika nem gyertya meg bor…
– hanem az, amikor a férj magától felporszívózik, és közben nem kér érte Nobel-díjat.
