A tűzoltóságon éjjel ügyelet van. Csend, kávé, kicsi álmos bámulás, a rádió serceg… tipikus “bármi történhet” hangulat.
Egyszer csak riasztás:
– TŰZ VAN! Egy családi ház… ég a nappali!
A csapat ugrik, sziréna, csizma, sisak, indul a kocsi. Odaérnek, tényleg füst, láng, a szomszédok kint állnak, mint egy élő közvetítés.
A parancsnok üvölt:
– Tömlőt! Vizet!
– Ketten az ajtóhoz!
– Ketten a hátsó oldalra!
Bemegy két tűzoltó, mint a filmekben: füstben tapogatózás, gyors mozdulatok, “hol a gócpont?!” – és közben találnak a folyosón egy papagájt, ami egy ketrecben ordít, teljes pánikban:
– TŰZ VAN! TŰZ VAN! MENEKÜLJETEK!
Az egyik tűzoltó ránéz:
– Hú, ez okos madár!
Kikapják a ketrecet, kiviszik, leteszik a járdára, a papagáj közben tovább üvölt:
– TŰZ VAN! TŰZ VAN! MENEKÜLJETEK!
A parancsnok visszaszól:
– Jól van, madár, értjük!
Mennek vissza, oltanak, közben a házból előkerül egy kutya is, szegény reszket, de él. A tűzoltók kint már hősként adják át a gazdának.
A papagáj meg tolja tovább:
– TŰZ VAN! TŰZ VAN! MENEKÜLJETEK!
A szomszédok röhögnek:
– Ez a papagáj jobb, mint a füstjelző!
A parancsnok közben már ideges, mert mindenki hallja, és a madár nem áll le.
– Valaki fogja be azt a papagájt, mert mindjárt riasztást adok neki én is!
Végre eloltják a tüzet, a füst elül, a ház megmenekül. Jön a megkönnyebbülés, a parancsnok odamegy a házigazdához, aki remegve áll a kertben:
– Uram, a család jól van, a kutya megvan, a papagáj megvan, a tűz eloltva.
– Most csak azt mondja meg: mitől kapott lángra a nappali?
A fickó kínosan köhécsel:
– Hát… őszintén?… a karácsonyi égősor.
A parancsnok bólint:
– Oké, klasszik.
– És a papagáj miért ordította ennyire, hogy “tűz van”? Be volt tanítva?
A fickó sóhajt egyet, és jön a végső csattanó:
– Nem, parancsnok úr…
– Az a baj, hogy a papagájunk… a feleségem.
