A főnök telefonon hívja az egyik alkalmazottját:
– Minden rendben az irodában?
– Igen, uram. Nagyon forgalmas napunk van ma, reggel óta meg sem álltam. És önnek hogyan telik a szabadnapja?
– Remekül, de megtenne nekem egy szívességet?
– Hogyne, bármit uram. Mi lenne az?
– Itt vagyok a strandon a büfé előtt a sor végén. Venne nekem egy lángost? Látom, hogy maga mindjárt sorra kerül…
A férj belép a lakásba, és már az előszobában érzi: baj van.
Nem azért, mert hideg van… hanem mert a felesége túl kedves.
– Szia drágám! Hogy telt a napod?
A férj óvatosan leteszi a kulcsot, mintha gránát lenne.
– Jól… miért?
– Csak úgy… gondoltam, megkérdezem.
A férj pislog: ez vagy csoda, vagy előkészítés.
A feleség mosolyog, és közben úgy néz rá, mint aki már mindent tud.
– Kérsz vacsorát?
– Te… főztél?
– Igen.
– És… nem vagy mérges?
– Nem.
A férj hátralép egyet, mint aki mindjárt fut.
– Biztos?
– Biztos. Ülj le nyugodtan.
A férj leül, de csak a szék szélére, menekülőpozícióban.
A feleség letesz elé egy tányért.
A férj beleszúrja a villát, mintha aknát hatástalanítana.
– Ez… finom.
– Tudom.
A férj megint gyanakszik, mert a „tudom” ritkán jön békében.
– Mi történt?
– Semmi.
Na persze, gondolja a férj, a „semmi” a legveszélyesebb szó a világon.
– Akkor… miért vagy ilyen aranyos?
– Mert szeretlek.
A férj majdnem félrenyel.
– Most? Így, hirtelen?
– Igen.
A férj leteszi a villát.
– Jó, mondd el. Mit törtem össze?
– Semmit.
– Akkor mit vettem meg?
– Semmit.
– Akkor kit bántottam meg?
– Senkit.
A férj idegesen ránéz a feleségre.
– Oké… akkor kit bántottál meg te?
A feleség felnevet.
– Senkit!
A férj feláll.
– Na jó, én ezt nem bírom. Hol a kamera?
– Nincs kamera.
– Akkor mi ez a kedvesség?
A feleség leül vele szemben, összekulcsolja a kezét.
– Csak szeretném, ha néha értékelnéd, amit csinálok.
– Én értékelem!
– Mikor mondtad utoljára?
A férj gyorsan gondolkodik, mint aki matekdolgozatot ír időre.
– Hát… amikor… ööö…
– Na ugye.
– Jó, köszönöm a vacsorát. Tényleg finom.
– Látod? Nem volt nehéz.
A férj sóhajt, és végre megnyugszik.
– Akkor minden rendben?
– Persze.
– Eskü?
– Eskü.
A férj már mosolyog, sőt, lazít is.
– Drágám… annyira jó, hogy ilyen béke van.
A feleség feláll, és a vállára teszi a kezét.
– Ja, még valami…
A férj azonnal megfeszül.
– Tudtam.
– Nyugi, semmi extra.
– Mondd.
– Holnap jön anyu hozzánk… pár napra.
A férj lefagy, majd suttogva kérdezi:
– „Pár napra” az mennyi?
A feleség mosolyog, mint egy angyal, aki közben lángszórót tart.
– Amíg te meg nem tanulod spontán is megdicsérni a vacsorát.
