A kisgyerek odamegy az anyjához:
– Anya, honnan jöttem a világra?
Anya nagyot sóhajt, és így kezd bele:
– Hát kicsim… tudod, apáddal egy társkereső alkalmazáson „match-eltünk”.
Aztán egy romantikus randi után úgy döntöttünk, hogy összekapcsoljuk az eszközeinket.
– És aztán? – kérdi a gyerek.
– Aztán apád feltöltötte az adatait a felhőbe,
de elfelejtette privátra állítani a megosztást…
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy én engedély nélkül szinkronizálódtam vele. Mire rájöttünk, már késő volt:
kilenc hónappal később megjelent a rendszerben egy új felhasználó.
Anya elmosolyodik, megsimogatja a fejét:
– És ez lettél te… egy automatikus frissítés, amit azóta is próbálunk követni.
Még több vicc:
A növényem azt mondta, több fény kell neki.
Áttettem a kertbe.
Most könyörög, hogy vigyem vissza, mert „túl valóságos a természet”.
A tükör ma azt mondta, jól nézek ki.
Megijedtem.
Ha ő hazudik, akkor már tényleg baj van.
A GPS közölte: „Ön letért az útvonalról.”
Mondtam: „Csak az életemben, nyugi.”
Erre kikapcsolt. Azt mondta: „Ezt nem vállalom.”
A kávém azt írta: „Frissítsd az életstílusodat.”
Mondtam neki: „Te is csak forró víz vagy aromával.”
Azóta langyos bosszúból.
A laptopom lefagyott.
Megértem.
Én is, amikor meglátom, mennyi dolgom van.
A robotporszívó sarkon fordult és kiment a lakásból.
„Elég volt a szennyezett kapcsolatokból!” – írta.
Azóta a szomszédnál terápia alatt szív.
A kenyérpirító felköhögött.
Mondtam: „Egészségedre.”
Ő: „Nem vagyok beteg, csak megint égett a hangulatod.”
A hűtő azt mondta: „Kezelned kell az érzelmi étkezést.”
Kinyitottam.
Ő meg visszaordított: „Nem így értettem!”
A villanyóra rám nézett.
„Túl sok energiát használsz” – mondta.
Mondtam: „Te is.” Most duplán pörög.
A párnám közölte, hogy túl sokat forgolódom.
Mondtam: „Én legalább próbálkozom az életben.”
Erre megfordított magától.
