A székely bácsi ül a kocsma előtt a padon, nézi az utat, mint aki már mindent látott.
Arra megy egy turista, megáll, udvariasan köszön.
– Jó napot bátyám, messze van innen a falu közepe?
A székely bácsi nem válaszol.
Csak néz.
A turista zavartan köhint egyet.
– Talán nem hallotta?
– Hallottam – mondja a székely bácsi.
– Akkor megmondaná, merre van?
– Meg.
Csend.
A turista vár.
A székely bácsi tovább nézi az utat.
– És… merre? – kérdi a turista már idegesen.
– Arra.
– Melyik arra?
– Amelyiken menni akar.
A turista felsóhajt.
– Bátyám, segítene végre rendesen?
A székely bácsi feláll, közelebb lép, komolyan a szemébe néz.
– Segítek én.
– Na végre!
– Ha elindul arra, amerre jött,
– Igen?
– Akkor odaér.
A turista elindul, majd visszafordul.
– És ha arra megyek?
A székely bácsi bólint:
– Akkor is odaér… csak nem ma.
