Megcsörren a telefon:
– Halló! Szia itt a papa! Adnád a mamát egy pillanatra?
– Most nem tudom papa, mert fent vannak a hálószobában a Sanyi bácsival.
Hirdetés
– Légy szíves tedd mellé a kagylót, és szaladj fel. Csak kiálts be: a papa telefonált, hogy mindjárt hazaér.
A gyerek nemsokára visszatér:
– Papa, bekiabáltam. Erre a mama nagyon megijedt. Megbotlott a függönyben, és kiesett az ablakon.
A Sanyi bácsi is nagyon megijedt, és ő is kiugrott az ablakon, egyenesen a fürdőmedencébe. De elfelejtette, hogy nincs benne víz. Így azt hiszem mindketten meghaltak…
Kis szünet a vonal másik végéről:
– Medence??? Ez nem a 482-6649?
+1VICC
🔴 A feleség, Évi, a nappaliban állt, kezében a porszívóval, mint egy harci gép, ami már célra van állítva.
🔴 A férj, Jani, a kanapén ült, tévét nézett, és teljes testével próbálta imitálni az „észrevétlen bútor” funkciót.
Hirdetés
– Jani! – szólt a nő.
– Igen, drágám!
– Ezt a házat sosem fogjuk rendbe tenni, ha te folyton ott ülsz!
– Nem ülök, stratégiai pihenést végzek.
– Mióta stratégia a semmittevés?
– Mióta házas vagyok.
Évi letette a porszívót, és karba tett kézzel nézett rá.
– Legalább a ruháidat elrakhatnád.
– De azok a szék támláján vannak!
– Igen, három napja!
– Az a „kint szárítom, de bent felejtem” módszer.
A nő felsóhajtott.
– Tudod, mit mondanak? A rend a lelke mindennek.
– Akkor én nagyon spirituális vagyok, mert nálam lélek van, rend nincs.
– Jani, te képes vagy filozófiát gyártani a lustaságból.
– Legalább kreatív vagyok.
Évi nagy levegőt vett.
– Jó, akkor legalább szereld meg a csapot, ami csöpög!
– Majd holnap.
– Azt tegnap is mondtad!
– Akkor ma még mindig holnap van.
A nő már nevetni sem tudott.
– Komolyan, te minden házimunkát későbbre halasztasz.
– Ez a jövőbe való befektetés.
– És mi lesz, ha egyszer minden elromlik?
– Akkor majd új házat veszünk.
– Miből?!
– A halogatott munkákból felszabaduló energiából.
Évi a homlokához kapott.
– Jani, te tényleg külön kategória vagy.
– Köszönöm. A lustaság nagykövete.
– Inkább a katasztrófa turisztikai látványossága!
– Hé, legalább érdekes vagyok.
A nő leült mellé.
– Jó, figyelj… én egész héten dolgozom, főzök, takarítok. Te pedig…?
– Én inspirállak.
– Mire?
– Türelemre.
– Akkor már szent vagyok!
– Látod, működik.
Évi már csak legyintett.
– Egyszer majd eljön a nap, amikor mindent magadtól megcsinálsz.
– Az lesz a világvége.
– Nem, az lesz a mennyország!
– Neked igen, nekem logisztikai sokk.
Csend lett. A nő a porszívóra nézett, majd vissza a férjre.
– Jani…
– Igen?
– Ha most azonnal elmosogatnál, én örökre hálás lennék.
– És ha örökre hálás lennél, mit csinálnál holnap?
– Élvezném a csendet.
– Akkor inkább nem mosogatok, mert szeretek beszélgetni.
Hirdetés
Évi lehunyta a szemét, és nevetve csak ennyit mondott:
– Te, Jani, komolyan, néha azon gondolkodom, hogy egy robotporszívóval élni könnyebb lenne.
Jani felnézett a tévé mögül, és komolyan válaszolt:
– Lehet… de az legalább néha tényleg dolgozik. 😂😂
