A kisvárosi plébános egy vasárnap komoly arccal áll a szószékre. Megköszörüli a torkát, majd ünnepélyesen bejelenti:
– Híveim! A templom tetőszerkezete életveszélyes állapotban van, a vakolat hullik, az orgona pedig már inkább sóhajt, mint zenél. Ezért adakozást hirdetünk a felújításra. Aki tud, segítsen!
A padsorokban csend. Mindenki köhécsel, cipőt igazít, pénztárcát mélyebbre süllyeszt.
Egyszer csak feláll a városka legismertebb örömlánya, végigméri a gyülekezetet, majd nyugodt hangon megszólal:
– Tisztelendő atyám, én félmillió forintot ajánlok fel.
A templomban döbbent susmogás fut végig. Az atya arca vörös lesz, az öklét a szószékre csapja:
– A te pénzed?! Az a bűnös, mocskos pénz nem kell az Úr házába!
Már mindenki feszeng, amikor a hátsó sorból egy halk, de határozott hang megszólal:– Fogadja el nyugodtan, tisztelendő úr…
Az a pénz is a hívektől származik.
+1VICC
A székely bácsi bemegy a falusi boltba, ahol minden van: cukor, liszt, csavar, radír, pálinka… meg a pult alól még több pálinka. A boltos néni épp pakol, amikor a bácsi megáll a kasszánál, és nagyon komoly arccal megszólal:
– Naccsága, kéne nekem egy olyan… okosóra.
A boltos néni felnéz, kicsit hunyorít, mert még sose hallotta székely szájból így kimondva.
– Okosóra? Mire kell az, bátyám?
– Hát hogy tudja, hol vagyok, meg hogy mennyit léptem, meg hogy mikor kell inni.
– Hát… itt van ez. – mondja a boltos néni, elővesz egy csillogó dobozt. – Pulzusmérés, alvásfigyelés, GPS, értesítések… minden.
A bácsi forgatja, nézi, mint disznó a villanykörtét.
– És ez tényleg okos?
– Nagyon! – mondja a néni – Mindent mér.
A bácsi bólint:
– Jó. Akkor kérek egyet.
Hazamegy, felteszi, leül a konyhaasztalhoz. Nézi. Az óra világít, pittyeg, vibrál, mintha űrhajó lenne. A bácsi meg csak ül, és mondja magának:
– Na… mutasd, mit tudsz.
Megnyom egy gombot. Az óra kiírja:
„Mozogj! Ma még csak 213 lépést tettél.”
A bácsi felnéz a feleségére:
– Hallod-e, ez engem fenyeget.
– Nem fenyeget, csak motivál! – mondja az asszony.
A bácsi morog:
– Motiváljon a ló. Én nem vagyok csikó.
Kimegy az udvarra, megtesz pár lépést. Visszajön. Megint megnyomja a gombot.
„Mozogj! Ma még csak 247 lépést tettél.”
A bácsi ránéz az órára:
– Te… te számolsz engem?
Az óra persze nem válaszol, csak villog.
Másnap reggel megint pittyeg:
„Alvásminőség: gyenge. Ébredtél 6-szor.”
A bácsi felül az ágyban:
– Na ez már személyeskedés.
– Hát felkeltél pisilni, felkeltél inni, felkeltél, mert a macska… – sorolja az asszony.
A bácsi legyint:
– Az nem ébredés, az élet.
Harmadnap az óra kiírja:
„Stressz-szint magas.”
A bácsi megáll, ránéz:
– Magas a stressz-szint?
Felnéz az asszonyra:
– Na, látod? Még az óra is tudja.
Az asszony visszaszúr:
– Nem az óra tudja, hanem te vagy ideges, mert egész nap az órát bámulod!
A bácsi vállat von:
– Hát ha okos, akkor nézem.
Negyedik nap: a bácsi elmegy a kocsmába. Ott ülnek a haverok, Pista, Laci, meg az öreg János. A bácsi büszkén felmutatja a csuklóját:
– Na, nekem van okosórám!
Pista rögtön:
– És mit tud?
A bácsi ránéz:
– Mindent tud. Csak nem mindent mondok el neki.
Nevetés.
Laci:
– Mondjad már, mit mutat!
A bácsi megnyomja a gombot. Az óra rezeg egyet, és kiírja:
„Szokatlan pulzus. Lehetséges alkoholfogyasztás.”
A kocsma elnémul egy pillanatra, aztán akkora röhögés, hogy majd leesik a cserépkályha.
Pista könnyezik:
– Hát ez tényleg okos!
A bácsi szűk szemmel nézi az órát, majd nagyon halkan, fenyegetően:
– Te… te engem bemártasz?
Az óra megint villog, mintha csak azt mondaná: “Én csak adatot gyűjtök, tesó.”
A bácsi akkor hazamegy, leül az asztalhoz, elővesz egy csavarhúzót, és nagyon lassan elkezdi leszedni az órát.
Az asszony megijed:
– Mit csinálsz?!
A bácsi nyugodtan:
– Megnevelem.
– Hogy neveled meg?
– Úgy, hogy megtanulja, mi itt a rend.
Szétszedi, kiveszi belőle a kis lapot, a chipet, mindent. A végén ott marad a szíj meg a tok. Fogja, és ráteszi a konyha falára a régi kakukkos óra mellé.
Másnap reggel a bácsi felkel, ránéz a falra, és elégedetten mondja:
– Na. Most már együtt élünk.
Az asszony gyanakodva:
– És most mi lesz okos benne?
A bácsi vigyorog, és jön a HATALMAS csattanó:
– Az, hogy ha hazudik… legalább egy helyben marad.
