Egy nap a tanár belép az osztályba, leteszi a táskáját, ránéz a diákokra, és már látja: baj lesz.
Ott ül Pisti, a padban, olyan arccal, mint aki pénteken is hétfőt lát.
– Pisti, felelsz! – mondja a tanár.
– Tanár úr… lelkileg még nem álltam készen.
– Pisti, én se álltam készen, mégis bejöttem.
A tanár elkezdi:
– Mi a fotoszintézis lényege?
Pisti megvakarja a fejét:
– Hát… amikor a növények bekapcsolják a „napfénymódot”.
– Pisti, ez nem telefon!
– Nem baj tanár úr, attól még működik.
A tanár sóhajt:
– Na jó, akkor mondj egy példát a megújuló energiaforrásra!
– A tanár úr türelme. Mert az mindig újratermelődik, ha engem lát.
Hirdetés
A tanár erősen pislog.
– Jól van Pisti, akkor mondd meg: mi a gravitáció?
– Az az erő, amivel a tanár úr visszahúz engem a valóságba, amikor elkalandozok.
A tanár feláll:
– Elég. Írok egy egyest!
Pisti felnevet:
– Legalább valamit kapok ma!
A tanár végül leül, és megkérdezi:
– Te Pisti… otthon is ilyen vagy?
– Nem tanár úr, otthon kedves vagyok.
– És itt miért nem?
– Mert itt ön provokál.
Hirdetés
A tanár kifújja a levegőt:
– Pisti, tudod, mit mondok? Ha egyszer híres leszel, elmondom mindenkinek, hogy tanítottalak!
Pisti feláll, összecsapja a kezét:
– Köszönöm tanár úr! És ha egyszer én leszek a miniszter, maga lesz az első, akit kirúgok! 🤣
