Vicc: A férfi, aki életében először ment jógaórára

🧔 „A férfi, aki életében először ment jógaórára”

Egy férfi úgy dönt, hogy kipróbálja a jógát, mert mindenki azt mondja neki:
– Nyugi, nagyon ellazít!
Ő meg gondolja:
– Jó… én is szeretnék olyan ember lenni, aki ellazultnak TŰNIK.

Megérkezik az órára.
Belép a terembe, mindenki csendben ül, nyugodtan lélegzik.
A férfi körbenéz:
– Hát ez már gyanús.

A jógaoktató odalép hozzá:
– Üdv! Első alkalom?
– Látszik?
– Kicsit feszült.
– Én nem feszült vagyok… csak mindig így nézek ki.

Elkezdődik az óra.
Az oktató mondja:
– Vegyünk mély levegőt!
A férfi beszívja… de túl mélyen.
Elkezd köhögni, mintha vizet nyelt volna.
Mindenki ránéz.

– Bocsánat, csak kipróbáltam, milyen érzés a levegő.

Jön a következő feladat: „Lefelé néző kutya”.
A férfi lehajol, megpróbálja…
A térde roppan egyet.
A férfi:
– Ez normális?
Oktató:
– A test kommunikál.
– Jó, de NE így!

Aztán jön a „harcos póz”.
A férfi terpeszben áll, mint aki épp készül valakit kirúgni a házból.
Az oktató:
– Tartsa erősen! Legyen stabil!
A férfi remeg:
– Stabil vagyok… csak mozgok!

Közben mindenki könnyed, laza, hajlékony.
A férfi úgy izzad, mintha épp költöztetne egy hűtőt három emeletet.

A végén jön a meditáció.
Mindenki fekszik, csukott szemmel, nyugalomban.
A férfi is lefekszik, becsukja a szemét…
Majd 10 másodperc múlva:
– Mennyi van még ebből?!
A többiek kussban maradnak.
Az oktató súgva:
– Ez csendes meditáció.
– Nekem ez HANGOS belülről!

Végül vége az órának.
A férfi feláll, ropog minden porcikája.
Az oktató mosolyog:
– Hogy érezte magát?
A férfi kifulladva:
– Azt hiszem… megtaláltam a belső békémet.
– Tényleg?
– Igen… biztos belül maradt, mert kívül semmi nincs.

Az oktató a végén hozzáteszi:
– Remélem, jön jövő héten is!
A férfi:
– Jövök.
– Komolyan?
– Igen… meg akarom nézni, túléli-e a testem a második alkalmat is. 🤣