Azt hittem, elbírom az igazságot, aztán megint fejbe vágott
Az ebéd, amiről úgy tettem, mintha nem hiányozna 14 évesen nem az éhség volt a legrosszabb. A szégyen volt az. Gyorsan megtanultam úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Ha valaki rákérdezett, csak vállat vontam. „Otthon felejtettem az ebédem.” Könnyedén mondtam, mintha ez teljesen szokványos lenne. Pedig az igazság egyszerű volt, csak kimondani volt nehéz: nem
