A 7-es busz minden reggel pontosan 6:35-kor kanyarodott be a Széchenyi térre. A város ilyenkor még csak álmosan pislogott, de egy vékony, fekete kabátos fiú már ott állt a megállóban, hegedűtokkal a hátán, sapkája alól kilógó tincsekkel, és minden reggel ugyanazt mondta: – Jó reggelt, bácsi!     A buszsofőr, Sándor, mindig csak bólintott. Kemény,