Az anyós váratlanul beállít vasárnap ebéd előtt. Nem szól előre, mert az úgy az igazi. Belép, körbenéz, sóhajt egyet. – Látom, még éltek. A vej mosolyog, mint aki tudja, hogy ma túlélőműsor lesz. – Persze mama, hogyne élnénk. Az anyós leül, leveszi a kabátot, és már mondja is: – A hús túl sós szokott lenni.
A férj egy este belép a lakásba, és azonnal érzi, hogy valami nagyon nem stimmel. A cipők rendben. A kanapé rendben. A feleség… túl rendben van. – Szia – mondja a férj. – Szia – feleli a feleség mosolyogva. Ez a mosoly nem a „szeretlek”, hanem a „tudok valamit” mosoly. – Minden oké? – kérdi
Egy férfi az állatkertben nézi a majmokat. Az egyik majom hirtelen odadob neki egy banánhéjat. A férfi felháborodik: – Hé! Mit képzelsz?! Odamegy az állatgondozó: – Valami probléma? A férfi mutatja a héjat: – A majmaik dobálóznak! A gondozó odanéz, majd nyugodtan mondja: – Igen, néha csinálnak ilyet. A férfi dühösen: – De miért pont
Egy nő megy a szabóhoz egy ruhával. – Mester, ez a ruha szorít. Tud vele valamit kezdeni? A szabó ránéz, méregeti. – Hölgyem, ez a ruha két éve volt önre jó. – Tudom… de maga a szabó, nem? Javítsa meg! A szabó bólint: – Megnézem, mit tehetek. A nő felpróbálja, alig tudja felhúzni. A szabó
Kora este csörög a feleség telefonja, de épp a fürdőben van, ezért a férj veszi fel. – Halló? Egy férfihang szól bele: – Szia drágám, úton vagyok! Mindjárt ott vagyok, ahogy ígértem! A férj elkerekedett szemekkel kérdezi: – Elnézést… mégis kit hívott? – Hát téged, Évikém! – mondja magabiztosan a férfihang. A férj nyel egyet:
Az első önálló esetem egy öt éves kisfiú volt, aki az életéért küzdött a műtőasztalon. Húsz évvel később ugyanez a fiú rám talált a kórház parkolójában, és azt vágta a fejemhez, hogy mindent elrontottam. Amikor ez az egész kezdődött, 33 éves voltam, frissen kinevezett szívkasi sebész szakorvos. Akkor még eszembe se jutott, hogy egyszer ugyanaz
A főnök reggel körbejár az irodában, és látja, hogy az egyik dolgozó valami papírt ragaszt a monitorára. Rákérdez: – Mit csinál ott, Kovács? – Motivációs cetlit rakok ki, főnök! – mondja büszkén. A főnök közelebb megy: – Na és mi ez a nagy motiváció? Kovács kihúzza magát: – Az van ráírva, hogy „Ma MINDENT meg
A vőlegény traktorral érkezik az esküvőre. A násznép nevet: „Ez romantikus?” A vőlegény büszke: „Ez legalább nem romlik el.” A menyasszony mosolyog: „Csak meg ne csörömpölj az oltárig!” A traktor pont a templom előtt fullad le. A pap odalép: „Fiam, ezt mivel indítod újra? Imával?” A vőlegény próbálja rángatni, semmi. A pap rázza a fejét:
A városi busz zörgött a délutáni dugóban, én pedig a hasamra tettem a kezem, figyeltem a babám apró, ütemes rúgásait. Hetedik hónapban jártam, fáradt voltam, mégis boldog, már a közös napjainkat képzeltem el. Ekkor egy idős asszony szállt fel. Szorította a táskáját, és helyet keresett a zsúfolt sorok között. Azonnal felálltam, és átadtam neki az
A nagymamám a tizennyolcadik születésnapomra adott nekem egy piros kardigánt, amit saját kezűleg kötött. Akkoriban egyszerű ajándéknak tűnt. Gyorsan kibontottam, félmosollyal mondtam egy bizonytalan “köszönöm”-öt, majd már rohantam is bulizni a barátaimmal. Akkor még nem értettem, mennyi törődést és munkát tett minden egyes öltésbe. Néhány héttel később elhunyt, a kardigán pedig érintetlenül maradt a szekrényem
