Egy ülőhely a villamoson: egy idegen ajándéka reményről, háláról
Hazafelé tartottam, mint máskor, a villamos tele volt fáradt utasokkal, akik némán bámultak maguk elé. Ekkor felszállt egy nő, egyik karján egy kisbabával, a másikban egy nehéz táskát cipelt. Fáradt, karikás szemei és meghajlott tartása elárulta, nagyobb súlyt visel, mint amit láttunk rajta. Ami igazán megfogott, az a körülötte elülő csend volt. Senki nem mozdult,
