A férj reggel belép a konyhába, és látja, hogy a felesége már felöltözve ül az asztalnál. Kabát. Táska. Cipő. Indulásra készen. – Hova mész ilyen korán? – kérdezi a férj álmosan. – Elgondolkodni. – mondja a feleség. A férj megijed. – Hol? – Sétálok egyet. – És… mikor jössz vissza? A feleség vállat von. –
Pista bácsi a padon üldögél a ház előtt. Erre jön Laci bácsi, tolja maga mellett a biciklit. – Laci bá’, hová tolja azt a biciklit? – A szerelőhöz. – Miért? Elromlott? – Nem romlott el. – Akkor defektes? – Nem, a gumi olyan kemény, mint a kő. – Csörög-nyikorog? – Egy hangja sincs, úgy megy,
Meg szabad mosni a tojást főzés előtt? A tojás szinte minden konyhában alapélelmiszer. Sokaknál mégis felmerül ugyanaz a kérdés: meg kell-e mosni a tojást, mielőtt felhasználjuk. A válasz nem teljesen egyértelmű, és gyakran mást mond a gyakorlat, mást a szakértői ajánlás. Miért szoktak sokan tojást mosni? Sokan automatikusan megmossák a tojást, mielőtt feltörnék. Így érzik
Több mint tíz évig a nappalim egyik sarkában állt egy régi kanapé, amit sokan csak egy kopott bútordarabnak láttak. A barátaim gyakran javasolták, hogy cseréljem le, de számomra értékes volt, mert nagymamámé volt korábban. Ezen a kanapén aludtam délutánonként gyerekként, rajta ültünk családi összejöveteleken, itt beszélgettünk jót éjszakába nyúlóan. A válásom után költöztem új lakásba,
Kos Most nem az a kérdés, mit tudsz megnyerni, hanem az, mit nem akarsz tovább cipelni. Egy helyzetben eddig te voltál az, aki vitte a hátán a dolgokat, de ez most kezd sok lenni. Nem kell mindent egyedül megoldanod. Ha most lépsz egyet hátra, nem gyengülsz, hanem tisztábban látsz. Egy őszinte döntés felszabadítóbb lesz, mint
Kos Ez a péntek nem a félmegoldások napja lesz számodra. A csillagok határozottságot kérnek, nem kifogásokat. Egy helyzet, amit eddig tologattál, ma döntést követel. Meglepően jól viseled a nyomást, sőt: erőt ad. Délután egy beszélgetés felnyithatja a szemed valamire, amit eddig nem akartál látni. Nem baj, ha elsőre fáj – hosszú távon felszabadít. Anyagi vagy
A robotfűnyíró körbe-körbe jár a kertben. A kertész nézi, majd megszólítja a gazdát: „Ez mindig így megy?” „Igen, összevissza.” „És magát ez nem zavarja?” „Csak akkor, ha engem is megkerget.” A robot hirtelen feléjük indul. A kertész hátrébb lép: „Ez engem nem szeret.” A gazda nevet: „Én se tudom irányítani.” A robot a bokorba csapódik
Három öreg a parkban üldögél. Az első sóhajt: – Jaj, már alig hallok valamit… A második: – Az semmi! Én már alig látok! A harmadik: – Ugyan már! Engem a memória hagyott el teljesen… – Például ma reggel elindultam valahová… de fogalmam sincs hova! A másik kettő bólint. Az első megszólal: – Akkor biztos jó
Életem legmélyebb pontján, amikor a gyász és a félelem úgy szorította a mellkasom, hogy alig kaptam levegőt, egy apró gesztus tartott vissza attól, hogy teljesen széthulljak. A feleségem meghalt a szülés közben, miközben a mi „szivárványbabánkat” hozta világra. A fiam túl korán született, és minden egyes levegővételért küzdött. Még most is előttem van a pillanat,
Kos Most nem a gyorsaság számít, hanem az irány. Lehet, hogy eddig rohantál, bizonyítottál, toltad előre a dolgokat, de most az élet kicsit megállít. Nem büntetésből. Azért, hogy végre észrevedd: nem minden harc a tiéd. Egy döntés, amit eddig halogattál, most nem tűr tovább halasztást. Ha mersz őszinte lenni magaddal, felszabadulsz. A szerencséd ott kezdődik,
