Nagyapa látta, hogy kiszállok a taxiból, és megkérdezte: „Hol van a születésnapi BMW-d?” Anya nevetett, és azt mondta: „Ó, azt a húgának adtuk!” Egy pillanatra elhallgatott… majd másnap felhívta az ügyvédjét.
A születésnapi ebéd ment tovább, de már nem volt ugyanaz. Ami addig jókedv volt, az a verandán történtek után darabokra tört. Nagypapa mellé ültem, nem azért, mert bárki odaküldött, hanem mert mindig ott kötöttem ki. Kislányként is az ő oldalán voltam. Hallgattam a történeteit, és olyan egyszerű, hasznos dolgokat tanultam tőle, amiket más nem tanított
