A nagydumás gyerekeknek jóformán elég csak kinyitniuk a szájukat, és máris mindenki dől a nevetéstől. Olyan emlékezetes aranyköpésekkel örvendeztetik meg a felnőtteket, amiket aztán még évek múltán is emlegetnek azok a családtagok, akik a saját fülükkel hallották. Bár a megszólalásaik néha csípősek tudnak lenni, de ezért nem lehet rájuk haragudni, hiszen nem bántásnak szánják azokat,
♈ Kos A mai nap olyan erőteljes energiákat mozdít meg benned, amelyek régóta formálódnak a háttérben, és most végre utat törnek maguknak, hogy elindítsák azt a változást, amit mélyen legbelül már te is érzel. Ma különösen élesen látod, melyek azok a helyzetek és emberek, akik visszatartanak, és a csillagok olyan tisztán világítanak rá ezekre, hogy
Az emberek gyakran tűnődnek saját létezésük titkain, és néha úgy érzik, mintha már járták volna ezt az utat. Ha valaha is úgy érezted, hogy a világ ismerős számodra, vagy hogy különleges kapcsolatban állsz bizonyos helyekkel, lehet, hogy nem először tapasztalod meg az életet a Földön. Ebben az elgondolkodtató írásban kilenc finom, de árulkodó jelet vizsgálunk
– Képzeld, ma kiraboltak! – Ne viccelj, hol? – A saját házamban. – Hogyhogy?! – Bejött egy szerelő, hogy „gázóra-leolvasás”. – És te beengedted? – Persze, mert volt munkaruhája. – És mit vitt el? – A laptopot, a pénzt, mindent. – Te jó ég… és a gázórát? – Azt nem tudom. – Miért? – Mert
Bence, az újonc tűzoltó, ma reggel megfogadta, hogy végre „csak nyugodtan” fog szolgálatba állni. Aztán az első riasztásnál úgy ugrott fel, mintha a sziréna személyesen őt taggelte volna be. A veterán Sanyi csak kortyolt a kávéból, mintha a pánik is műszakpótlék lenne. „Nyugi, kölyök, a tűz nem sprint, hanem maraton” – mondta, és már
Az agresszív malac rájön, hogy sütit akar sütni, de nincs otthon cukor. Elindul a nyúlhoz, mert annak mindig van minden. Útközben morog: – Ez a nyúl olyan okoskodó, biztos elkezd majd kérdezősködni… Megy tovább, egyre jobban felhúzza magát: – Tutira nem adja oda, csak dumál, hogy „minek neked ennyi cukor?” Még pár méter, már
Mindig hittem abban, hogy ha két ember szereti egymást, a nehézségek csak még közelebb hozzák őket. Aztán találkoztam Oliverrel… és az anyjával, Helenával. Két éve jártunk, amikor Oliver egy nap elém térdelt a városi parkban, a jól ismert tölgyfa alatt, ahol először csókolt meg. „Leszel a feleségem?” – kérdezte, és a hangja tele volt reménnyel.
Béla bá’ a székely faluban megfogadta: ma nem vitatkozik senkivel, mert a békesség is munka.Aztán a szomszéd, Feri bá’, átszól a kerítésen, hogy „Béla, nagy baj van!”Béla bá’ lassan leteszi a kaszát, mint aki időt kér az Univerzumtól. „Mi baj van, Ferikém?”„Eltűnt a tehén.”Béla bá’ bólint: „Akkor most nem lesz meg.”Feri bá’ felháborodik:
A rendőrőrsön hétfő reggel olyan csend volt, hogy még a kávéfőző is suttogva pöfögött. Béla őrmester megfogadta: ma nem idegeskedik, ma csak „profin” intézkedik, mint a tankönyvben. Erre beesik egy férfi lihegve: „Biztos úr, ellopták az autómat!” Béla felnéz, mint aki már előre érzi a baj szagát: „Rendszám?” „Hát… azt nem
Apák napján minden túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A pultnál a csokimáz fényesen csillogott, mint a lakkozott remény. A konyhában a sütő halkan kattogott, a nappaliban a gyerekek nevetése gurult végig a falakon. Még a levegő is olyan volt, mint amikor az ember végre azt hiszi: na, most már rendben lesz. Bence, a
