Az egész úgy indult, mint egy átlagos szombat délután: kicsinosítottam magam, és izgatottan készültem a randira egy Tinderes sráccal. Jóképű volt a képei alapján, normálisan írt, és még humora is volt – ami ritkaság manapság. Egy menő újhullámos kávézóban találkoztunk, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán…
Kérdezem tőle, hogy van-e testvére. Mondja, hogy van, egy öccse, aki mindig bajba keveredik. Mire én nevetve: „Remélem, nem olyan súlyosan, mint te.” Nevetett. De az igazi baj csak ezután jött.
Már a második latténál tartottunk, amikor egy nő odalépett az asztalunkhoz, és így szólt:
– Szia, drágám! Nem mondtad, hogy családi program van…
Megdermedtem. A srác úgy hebegte ki:
– Ő… izé… ő a… volt főnököm húga.
A nő meg csak ennyit mondott:
– Igen. És a feleséged.
Én meg ott ültem, mint aki jegyet váltott egy görög tragédiára, csak popcorn nélkül. A srác felállt, odasúgta: „Majd írok.” Hát… nem írt.
