Otthonba adtam az anyukámat, és túl későn értettem meg az igazat
Anyukám demenciával élt. Mire eljutottunk odáig, hogy már nem tudtam egyedül gondoskodni róla, sokszor a nevem sem jutott eszébe. Volt, hogy a testvérének nézett. Máskor udvarias zavarral rám mosolygott, mintha csak véletlenül tévedtem volna be a nappalijába. Aztán néha, ritkán, mégis felismert, és olyankor a szeme felcsillant. Ettől egyszerre lettem boldog és összetört. Az
