Érdekességek

Szenteste délutánja volt. A férjemmel, Gézával, már napok óta készültünk, hogy fogadjuk a fiunkat és a családját. A konyhában már rotyogott a halászlé, Géza a nappaliban a fenyőfával küzdött, én pedig az ünnepi asztalt terítettem. Elővettem a féltve őrzött kincsünket: egy hófehér, damaszt abroszt, amit még a nászajándékba kaptunk 42 évvel ezelőtt. Igaz, már nem

Amikor hozzámentem a férjemhez, pontosan tudtam, milyen múltja van a volt feleségével, Sarával. Nem volt közös gyerek, nem volt közös hitel, sem bonyolult egyeztetések. Csak egy lezárt kapcsolat, és egy csomó emlék. Azt mondogattam magamnak, hogy elég magabiztos vagyok ehhez. Eleinte tényleg nem zavart. Aztán jöttek az „apró” kérések. Először még ártatlannak tűnt. „Nem megy

Gyerekként apám olyan volt, mint egy ajtó, amit sosem tudtam kinyitni. Nem bántott, nem kiabált, és nem volt kifejezetten szigorú. Egyszerűen távolságtartó maradt. Keveset beszélt, az érzéseit pedig mindig elrejtette. Emiatt állandóan a jóváhagyását kerestem, mert úgy éreztem, abból élek. Egy bólintás egy ötös után, egy ritka „Rendben van” az iskolai műsor után. Ennyi is

Imádjuk az unokáinkat. A két 5 éves ikerfiú, Dani és Marci, a szemünk fénye. De 65 évesen, túl egy élet ledolgozott munkáján, a férjemmel, Istvánnal, kezdtük értékelni a csendet és a nyugalmat. Hétvégente szerettünk kertészkedni, olvasni, vagy csak egyszerűen pihenni. A lányunk, Eszter, ezt valahogy sosem akarta megérteni. Számára a „nyugdíjas” státusz egyet jelentett azzal,

Huszonöt évvel ezelőtt két ember, akiket majdnem mindennél jobban szerettem, leült velem a konyhaasztalhoz. Olyan kéréssel jöttek, ami csendben, de végleg megváltoztatta mindannyiunk életét. Mindent megpróbáltak. Orvosokat, vizsgálatokat, kezeléseket. Volt, hogy hónapokig reménykedtek, aztán újra csak a csalódás maradt. Minden sikertelen kör egy kicsit elvett belőlük. Amikor hozzám fordultak, már fáradtak voltak, mégis tele vággyal.

Sokan úgy gondolják, hogy a „cukorprobléma” csak akkor kezdődik, amikor már magas a vércukor. Pedig gyakran előbb történik valami a háttérben: a szervezet egyre több inzulint termel, mégis egyre nehezebben jut be a cukor a sejtekbe. Ezt hívják inzulinrezisztenciának (IR). És pont ettől „alattomos”: lehet, hogy évekig csak azt érzed, hogy valami nem oké, de

Először akkor láttam Ádámot, amikor öt éves volt, és egy nevelőotthon betonlépcsőjén ült egyedül. Egy kicsi piros játékautót szorongatott, ide-oda görgette a tenyerében, mégsem nézett rá igazán. A tekintete a földre tapadt, mintha attól félne, hogy ha valakire ránéz, hirtelen nyoma vész. Azt mondták, az anyja elment, mert új életet akart egy olyan férfival, aki

Az élet nem mindig habos torta, és ezt a testünk és lelkünk is gyakran érzi. Az „ép testben ép lélek” mondás nem csupán egy közhely, hanem egy mély igazság, amelyre a tudomány is rábólint. Testünk, mint egy precízen működő gépezet, olykor kibillenhet az egyensúlyából, különösen, ha a lélek mély vívódásai beleszólnak. A modern élet viharaiban

Van egy betegség, ami nem fáj, nem köhögsz tőle, nem lázasít be – mégis évek alatt képes tönkretenni az ereket, megterhelni a szívet, károsítani a vesét, és növelni a sztrók kockázatát. Ez a magas vérnyomás (hipertónia). És pont azért alattomos, mert sokan csak legyintenek: „Jól vagyok, akkor biztos nincs baj.” Pedig a magas vérnyomás gyakran

Számos cikkben bemutattuk már, hogy különböző testrészeink árulkodnak a személyiségünkről. A mutatóujjunk formája sem mindegy,szinte minden embernek másképp néz ki. Ha szeretnéd tudni a te rejtett oldalad, vagy csak szeretnéd ismerni a „titkát” annak, hogy első pillantásra megtudd valaki személyiségét, akkor nézd meg a bal kezed mutatóujját! A- típus Hajlamos vagy arra, hogy elrejtsd az