A vagyona miatt mentem feleségül a férjemhez, aki harminc évvel idősebb volt nálam. Miután eltemettük, az ügyvédje így szólt:
Aznap este az albérletben megint ugyanaz a szag ült meg a levegőben: instant leves, nedves fal, eső. A nyitott ablakon beszűrődő huzat meg-meglebbentette a takaró szélét, miközben a borravalót apró kupacokba rendeztem az ágyon, mintha ettől hirtelen értelmesebb rendje lenne az életemnek. Lakbér. Villany. Buszbérlet. Élelmiszer. A sor végén mindig ott maradt a semmi, az
