Egyéb

Kos Februárban olyan leszel, mint egy szikra a sötétben: kicsi, de brutál irányt mutat. A hónap elején türelmet kér tőled az élet, mert nem minden halad a te tempódban. Munka és célok terén most az nyer, aki okosan osztja be az erejét, nem az, aki mindent egyszerre akar. Egy beszélgetés közepén leeshet egy mondat, ami

Kos Ma olyan napod van, amikor a „csináljuk már” energia beelőzi a józan észt. Ez nem baj, csak tarts egy fél lépés féket, mielőtt belerohansz valamibe. Egy apró vita könnyen nagyobbnak tűnhet, mint amekkora valójában. Kérdezd meg magadtól: tényleg a témával van baj, vagy csak fáradt vagy? Munkaügyben ma gyorsan átlátod a lényeget, és ezzel

  Pistát, a rendőrt reggel eligazításon figyelmeztették: ma fokozott ellenőrzés lesz, mindenre figyeljen. Pista bólintott, mert a figyeléshez értett, főleg ha állva kellett csinálni. Nem telt el tíz perc, megállít egy autóst. „Jó napot, közúti ellenőrzés.” A sofőr ideges. „Biztos úr, sietek!” Pista komolyan: „Akkor jó helyen állítottam meg.” „Jogosítvány, forgalmi.” A sofőr remegő kézzel

  Gábor megfogadta, hogy ma nem vitatkozik a feleségével, mert a béke olcsóbb, mint az idegsebészet. Ági megfogadta, hogy ma türelmes lesz… legalább addig, amíg Gábor megszólal.     Gábor leül a kanapéra, bekapcsolja a tévét. Ági a konyhából kinéz. „Te figyelsz rám?” „Persze.” „Akkor mit mondtam?” Gábor gondolkodik, mint aki mentést keres a memóriájában.

Kos Ez a hét úgy indul, mintha belülről rátennék a kezed a gázpedálra, de a kanyar még előtted van. A lendületed erős, viszont a türelmetlenség most csapda lehet. A munkában beeshet egy „most azonnal” típusú feladat, és te meg tudod fogni. Mielőtt rábólintasz, kérdezz vissza, mert könnyű félreérteni a lényeget. A hét közepe hozhat egy

Kos Ma reggel úgy indulsz, mintha valaki belülről ráadta volna a gyújtást. A lendület jó, de ne keverd össze a kapkodással. Egy beszélgetésben most te lehetsz az, aki kimondja az igazat, csak ne csomagold bunkóságba. Munkaügyben lesz egy apró csúszás, ami idegesít, de valójában időt nyersz vele. Ha valaki sürget, kérdezd meg: „miért ennyire fontos

Nyuszika egyedül üldögélt az erdő szélén, és répát rágcsált. Nem idegesen. Nem kapkodva. Hanem gyanúsan nyugodtan. A madarak csiripeltek, a szél fújt, minden olyan békés volt, hogy az már provokatív. Ekkor megjelent Farkas. Lassan. Magabiztosan. Úgy, ahogy az jelenik meg, aki tudja, hogy ő a történet vége. „Na, Nyuszi” – mondta Farkas. „Na, Farkas” –

Béla bá’, a székely megfogadta: ma nem vitatkozik senkivel, mert a vita elfáraszt. Józsi bá’, a szomszéd megfogadta: ma megint megkérdez valami feleslegeset. Béla bá’ ül a kapuban, nézi az utat, mint aki már látta, mi jön, és nem lelkes. Józsi bá’ odasétál. „Adj’ Isten, Béla!” „Ha muszáj.” Csend. Olyan csend, amit csak Székelyföldön mérnek