A székely bácsi bemegy a vendéglőbe, leül az asztalhoz. Odamegy a pincér: – Mit hozhatok, bátyám? – Egy rántott húst, krumplival. – Rántott hús nincs, csak pörkölt. – Akkor pörköltet, krumplival. – Krumpli sincs, csak galuska. – Akkor adjon pörköltet, galuskával. – Pörkölt sincs, csak leves. – Na, fiam, akkor hozz egy levest… krumplival……..
A székely bácsi kint ül a tornácon, pipázik. Odamegy hozzá a szomszéd: – Bátyám, hallom, hogy maga tegnap a városban járt. – Úgy van. – Na, és hogy tetszett? – Hát, furcsa hely az. – Miért? – Mindenki siet, futkos, ideges. – Hát, mert sok dolguk van. – Én is elindultam gyorsabban, hogy ne maradjak
A székely bácsi bemegy a patikába. – Mit adhatok, bátyám? – kérdi a patikus. – Valami jó altatót, fiam. – Maga nem tud aludni? – Én tudnék, de az asszony nem. – Akkor adok neki valamit, amitől elalszik. – Nem neki kell! – Hát kinek? – Nekem! Hogy ne halljam, ahogy panaszkodik, hogy nem tud
A székely bácsi vonatra ül, mellette egy fiatal lány foglal helyet. A lány elővesz egy könyvet, és olvasni kezd. Egy idő után a bácsi megszólal: – Mit olvas, kisasszony? – Egy könyvet az állatokról. – És mit ír? – Azt, hogy a leggyorsabb állat a gepárd. Tudta? – Hát… nem. – Azt is írja, hogy
A székely bácsi ül a verandán, pipázik. Odajön az unokája: – Tata, te félsz a villámlástól? – Én? Hogy félnék? – És ha beléd csap? – Akkor meg már mindegy. – De miért nem futsz be, ha dörög? – Mert a mennydörgés még nem ütött meg senkit. – És a villám? – Az csak egyszer.
A székely bácsi beül a fogorvoshoz. Az orvos ránéz: – Na, bátyám, melyik fog fáj? – Hát… a bal oldali hátul. – Kicsit meg kell fúrni, aztán betömjük, rendben? – Rendben, csak egy kérésem lenne. – Igen? – Ne használjon érzéstelenítőt. – Bátyám! Hős maga? Ez nagyon fájni fog! – Nem baj, csak gyorsan csinálja!
Home office meeting. Kamera kikapcsolva, mikrofon némítva – azt hittem. A kollégák a költségvetést tárgyalták, én pedig közben próbáltam megetetni a macskámat, aki épp úgy döntött, nem hajlandó enni, mert a tál nem áll megfelelő szögben. Szóval magamból kikelve, de teljesen hétköznapian így kiabáltam: – Egyél már, te sz*rös hercegnő, ez nem egy ötfogásos Michelin-vacsora!
Egy srác, akivel már hetek óta írogattunk, végre elhívott vacsorázni. Meglepetésként hozzám jött értem. Amikor beállt a ház elé, sietve kaptam magamra a kabátot, cipőt húztam… legalábbis azt hittem. Az étterem bejáratánál vettem észre, hogy az egyik lábamon sportcipő van, a másikon pedig csak egy neonsárga zokni. A padló tükröződött. A pincér rám nézett. A
Reggel kómásan megyek ki a fürdőbe. Nézem a mosógépet: 💬 – „Ez a törölköző… nem a miénk.” Felnézek: a polcon levendulás illatosító, csipkés vécépapír, 3 új sampon. Aztán becsúszik a rés: 💬 – „Jó reggelt, hoztam friss pogácsát!” – hallatszik a konyhából. Én: „Mi van… ki lakik itt?!” Párom: „Anya csak pár napra
Az egész úgy indult, mint egy átlagos szombat délután: kicsinosítottam magam, és izgatottan készültem a randira egy Tinderes sráccal. Jóképű volt a képei alapján, normálisan írt, és még humora is volt – ami ritkaság manapság. Egy menő újhullámos kávézóban találkoztunk, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán… Kérdezem tőle, hogy van-e testvére. Mondja, hogy van, egy
