Az anyós bejelenti, hogy két hétre beköltözik a fiáékhoz. A meny arcán egy pillanatra megfagy a mosoly, de próbál udvarias maradni. – Persze, anyuka, örömmel látjuk! – mondja kissé remegő hangon. A férj meg se mer szólalni. Tudja, ez a mondat egy…

Az anyós bejelenti, hogy két hétre beköltözik a fiáékhoz.
A meny arcán egy pillanatra megfagy a mosoly, de próbál udvarias maradni.
– Persze, anyuka, örömmel látjuk! – mondja kissé remegő hangon.
A férj meg se mer szólalni. Tudja, ez a mondat egy házassági aknamező kezdete.

Első nap az anyós már reggel hatkor a konyhában serénykedik.
– A menyem biztos nem tudja, hogyan kell rendesen tojást főzni – mondja fennhangon.
A meny a hálóból szól vissza:
– Dehogynem, anyuka, csak én nem főzök katonás pontossággal.
– A rend a konyhában a boldogság alapja! – vágja rá az anyós.

Második nap az anyós kimos mindent, ami textil a házban.
A függönyt, a törölközőt, a kutya plédjét is.
A meny csendben ül, közben mantrázza: „Ez csak ideiglenes, ez csak ideiglenes…”
A férj igyekszik diplomatikus lenni.
– Anya, ne fáradj, pihenj egy kicsit!
– Nem fáradok, fiam, legalább lesz tisztaság ebben a házban!

Harmadik nap az anyós a hűtőt rendezi át.
– Itt a vaj a bal oldalon van, ez így nem logikus!
A meny lassan elsápad.
– Anyuka, az a hűtő a mi logikánk szerint működik.
– Na látod, ezért jövök néha, hogy egy kis rendszert vigyek az életetekbe.

Negyedik nap a meny elszánja magát: elmegy egy egész napos wellnessbe.
A férj értetlenül néz:
– De drágám, mi lesz a mamával?
– Az anyukáddal? Ő elvan, most épp a sütőt fényezi.

Mikor hazajön, az anyós az asztalnál ül, és egy listát ír.
– Felsorolom, min lehetne javítani a házasságotokban.
– Csak nyugodtan, anyuka – feleli a meny. – Majd este megbeszéljük, mikor elalszom.

Ötödik nap az anyós vacsorát főz.
– Ezt a receptet én még az ötvenes években tanultam! – büszkélkedik.
A férj bólint, a meny viszont csak nézi az ételt:
– Ez micsoda?
– Szeretet, lányom.
– Furcsa, mert a szaga alapján inkább bosszú.

Hatodik nap az anyós bejelenti:
– Ma átnevelem a macskát, ez a „Cirmi” név túl egyszerű.
A meny halkan odasúgja a férjének:
– Ha megpróbálja, a macska költözik a szekrénybe.

Hetedik nap a férj már nem bírja tovább.
– Anya, mikor is mondtad, hogy mész vissza?
– Ó, fiam, ne siess! Még jól érzem magam itt.
– Én is… de csak amikor dolgozni vagyok – motyogja maga elé.

Nyolcadik nap reggel az anyós diadalmasan közli:
– Ma kitakarítottam a kocsitokat is!
– De anyuka, az nem is a miénk! – mondja a meny rémülten.
– Nem baj, legalább most valaki hálás lesz a rendért!

Kilencedik nap a meny már rezignáltan ül a nappaliban.
A barátnője hívja telefonon:
– Bírod még?
– Olyan nyugodt vagyok, mint egy bomba, amin már ég a kanóc.

Tizedik nap este az anyós kijelenti:
– Azt hiszem, jót tett nektek, hogy itt voltam!
A meny rámosolyog:
– Anyuka, ezt teljes szívből mondom: igaza van.
– Látod? Mégiscsak kellett egy kis anyafigura a házhoz!

Másnap az anyós elmegy.
A férj felsóhajt:
– Hiányozni fog.
A meny lassan fordul felé:
– Komolyan mondod?
– Persze, a csend, amit maga után hagyott!

+1VICC
Az anyós bejelenti, hogy jön hétvégére, „csak egy kicsit segíteni”.
A meny már ettől a mondattól tudja: ez nem segítség lesz, hanem katasztrófa-terv.
A férj persze örül.
– Végre valaki, aki rendet tesz – mondja büszkén.
– Igen, az én idegeimben – morogja a meny.

Péntek este megérkezik az anyós, három bőrönddel.
– Csak a legszükségesebbeket hoztam – mondja mosolyogva.
A meny felpillant: az egyik bőröndben vasaló, a másikban edénykészlet, a harmadikban valami gyanúsan zörög.
– Az meg mi? – kérdezi.
– Házi savanyúság, de ne izgulj, most tanítalak meg rendesen elrakni télire!

Reggel az anyós már fél hatkor a konyhában van.
– Édes lányom, a jó háziasszony korán kel!
– Igen, anyuka, csak az a baj, hogy én nem háziasszony vagyok, hanem túlélő – morogja a meny, miközben kávét keres.

Az anyós átrendezi a fűszertartót.
– A borsnak nem a só mellett van a helye!
– De anyuka, mi így szoktuk…
– Rosszul szoktátok, fiam! – szól közbe a férj, majd azonnal menekülőre fogja.

Délután az anyós bejelenti:
– Ma főzök, de ne segíts, csak tanulj!
A meny mosolyog.
– Rendben, anyuka, tanulok – mondja, és elmegy sétálni két órára.

Este a férj belép a konyhába, ahol káosz uralkodik.
– Anya, mi történt itt?
– Semmi, fiam, csak visszaállítottam minden fűszert a helyére.
– De ez nem is a mi konyhánk, ez a szomszédé!

Másnap reggel az anyós elégedetten közli:
– Ma megtanítalak takarítani!
– Köszönöm, anyuka, de már tudok.
– Nem baj, ismételni sosem árt – feleli, és nekiáll fertőtleníteni a függönyt.

A meny próbálja megőrizni a nyugalmát.
– Anyuka, mi így is jól megvagyunk.
– Igen, látom, épp ezért jöttem.

A férj igyekszik közvetíteni.
– Anya, ne szólj már bele mindenbe!
– Én csak jót akarok! – válaszolja sértődötten.
– Igen, de ez a ház már túléli a jóságát.

Harmadik nap az anyós a hűtőt rendezi át.
– A kolbász nem ide való!
– Anyuka, az a fagyasztó.
– Tudom, csak ott fér el rendesen.

Délután a meny és a férj összenéznek.
– Meddig marad? – suttogja a meny.
– Azt mondta, hétfőig.
– De ma szerda van!
– Tudom… csak három hét múlva.

Negyedik nap az anyós bejelenti:
– Ma kirándulunk!
A meny mosolyogva kérdezi:
– Hova megyünk?
– Én a templomba, te meg a piacra, fiam meg maradjon, hogy valaki takarítson!

Ötödik nap este az anyós sóhajt:
– Jól érzem magam nálatok, olyan béke van itt.
A meny a plafonra néz:
– Még jó, hogy nem hallja, ahogy a gondolataim sikítanak.

Másnap az anyós közli:
– Most már tényleg indulok.
A férj szomorúan kérdi:
– Biztos, anya?
– Igen, de ne aggódjatok, jövő héten visszajövök, mert elfelejtettem a vasalót.

Ahogy becsukódik az ajtó, a házban síri csend lesz.
A meny mély levegőt vesz.
– Drágám – mondja a férjének –, most komolyan mondom, ez volt a leghosszabb hét az életemben.
A férj bólint:
– Igen, de legalább tiszta a függöny.
A meny ránéz, majd halkan csak ennyit mond:
– Ha jövő héten visszajön, te mosod ki újra.