Az anyós leül a konyhában, szemben vele a meny-jelölt.
Első találkozás. Feszült a levegő.
A meny-jelölt próbál kedves lenni:
– Nagyon örülök, hogy végre találkoztunk.
Az anyós bólint:
– Én is. Már régóta kíváncsi voltam, ki az, aki elvette az én fiam eszét.
A meny-jelölt mosolyog:
– Hát, remélem, nem vette el teljesen.
Az anyós:
– Majd meglátjuk. Én is voltam meny… aztán anyós lettem.
A meny-jelölt:
– És milyen volt?
Az anyós:
– Mint a színház. Minden nap új szerep.
A meny-jelölt:
– És most milyen szerepet játszik?
Az anyós:
– A főszerepet.
A meny-jelölt:
– És én?
Az anyós:
– Te vagy a statiszta. Még.
A meny-jelölt próbálja menteni a helyzetet:
– Szeretném, ha jó kapcsolatunk lenne.
Az anyós:
– Én is. De először vizsga.
– Vizsga?
– Igen. Három kérdés.
– Rendben – mondja a meny-jelölt. – Jöhet.
Az anyós:
– 1. Tudsz főzni?
– Igen.
– 2. Tudsz takarítani?
– Persze.
– 3. Tudsz hallgatni?
A meny-jelölt elmosolyodik:
– Néha.
Az anyós feláll:
– Akkor megbuktál.
A meny-jelölt:
– Miért?
Az anyós:
– Mert a fiamnak olyan feleség kell, aki hallgat, miközben főz és takarít.
A meny-jelölt feláll, odalép az anyóshoz, és így szól:
– Akkor jó hír, hogy a fiam azt mondta, maga is megbukott… már 30 éve.
