Móricka az iskolában ül az első padban.
A tanító néni épp a fogalmazásokat javítja.
Egyszer csak felsóhajt.
– Gyerekek, valami nincs rendben.
Mindenki csendben figyel.
– Móricka! Gyere ki!
Móricka lassan feláll.
Mint aki már sejti…
– Igen, tanító néni?
– Te írtad ezt a fogalmazást?
– Igen.
– „Az én családom” címmel?
– Igen.
– Biztos?
– Persze.
A tanító néni felolvassa:
– „Az én családomban mindenki dolgozik.”
– Igen.
– „Apa dolgozik.”
– Igen.
– „Anya dolgozik.”
– Igen.
– „Nagymama dolgozik.”
– Igen.
– „A kutya is dolgozik.”
Az osztály már kuncog.
A tanító néni felnéz.
– Móricka… mit dolgozik a kutyátok?
– Őrzi a házat.
– Hm… rendben.
– És te?
– Te nem dolgozol?
Móricka gondolkodik.
Majd megszólal:
– Én tanulok.
– Az nem munka?
– Nem igazán.
– Akkor mi?
Móricka megvonja a vállát.
– Befektetés.
A tanító néni elmosolyodik.
– És szerinted megéri?
Móricka ránéz teljes komolysággal, majd odaszúrja:
– Majd kiderül…
– de ha magát nézem, tanító néni,
– akkor inkább a kutya karrierje tűnik biztosabbnak. 😄
