🔴 A székely bácsi a patakparton ül, pecázik, szájában a pipa, kezében a bot.
🔴 Odamegy hozzá a szomszéd, és kíváncsian megszólítja:
– Na, bátyám, harapnak a halak?
– Harapni harapnának, csak még nem mondtam meg nekik, hogy az én k*kacomat kell.
– Hát, így nehéz lesz vacsorát fogni! – nevet a szomszéd.
– Vacsora? – csóválja a fejét a bácsi. – Én nem a vacsoráért horgászom, hanem a nyugalomért.
– De akkor mi értelme van ennek az egésznek? – kérdi a szomszéd.
– Az, hogy egész nap itt ülök, pihenek, és mindenki azt hiszi, dolgozom.
A szomszéd elmosolyodik, majd tovább faggatózik:
– És mi van, ha mégis fog egy halat?
– Akkor megeszem.
– És ha nagyot fog?
– Akkor eladom a piacon.
– És ha nagyon nagyot fog?
– Akkor lefényképezem, és egész életemben dicsekszem vele!
A szomszéd nevet:
– Maga tényleg mindenre talál magyarázatot, bátyám.
– Nem magyarázat ez, fiam – szívja meg a pipát a bácsi. – Ez maga a bölcsesség: halat fogni jó, de kifogni a munkát még jobb! 😂
+1VICC
A székely bácsi felül a vonatra, leül az ablak mellé.
Odajön a kalauz, és kérdi:
– Bátyám, jegyet kérek!
A bácsi előkotort egy régi, gyűrött papírt.
– Tessék, fiam, ez jó lesz?
A kalauz megnézi:
– De hát ez tavalyi jegy!
– Hát, tavaly is erre a vonatra vettem.
– De bátyám, az már lejárt!
– A sín ugyanaz, a mozdony ugyanaz, én ugyanaz… mi járt le rajta?
A kalauz már bosszús:
– De hát minden útra új jegyet kell venni!
– Miért? Én se változtam, a vonat se változott.
– De a szabály az szabály!
– Akkor mondja meg, fiam, ha én veszek új cipőt minden útra, maga kifizeti?
A kalauz nagyot sóhajt:
– De hát ez így nem működik!
– Akkor én leszállok.
– Rendben, leszállhat a következő megállónál.
– Nem, fiam. Most.
– Miért most?
– Mert nincs jegyem.
+1VICC
A székely bácsi kint ül a kapuban, pipázik.
Odamegy hozzá egy városi turista:
– Bátyám, merre van a hegycsúcs?
– Fölfelé.
– És messze van?
– Ha elindulsz, közelebb lesz.
– Mennyi idő alatt érek fel?
– Attól függ.
– Mitől?
– Hogy milyen gyorsan mész.
A turista már bosszankodik:
– Jó, de maga biztos járt már ott!
– Jártam.
– És mennyi idő alatt ért fel?
– Attól függött.
– Mitől?
– Hogy egyedül mentem, vagy az asszonnyal.
– És vele mennyi idő volt?
– Kétszer annyi.
– Mert lassan megy?
– Nem. Mert közben folyton vissza kellett jönnöm, hogy meggyőzzem, nem akar meghalni.
– És mikor felértek, mit mondott az asszony?
– Azt, hogy soha többet nem jön fel.
– És utána mégis jött?
– Persze. Mert ő mondja meg, hova megyünk.
+1VICC
A székely bácsi reggel kimegy a kertbe, kezében a kapa.
Az asszony utána szól a tornácról:
– Te, János, hová mész?
– A kertbe, kapálni.
– De hát tegnap is kapáltál!
– Azért nőtt megint a gaz.
– Akkor kapálj gyorsabban, hogy ne nőjön olyan hamar!
– Asszony, te is beszélhetsz lassabban, mégis mindig elmondod ugyanazt.
Az asszony a csípőjére teszi a kezét:
– Te mindig csak lustálkodsz!
– Én? Én nem lustálkodok, én energiát spórolok.
– Mire spórolsz?
– Hát a következő veszekedésünkre, mert az sokat kivesz belőlem.
Az asszony csípőre tett kézzel bámulja.
– Hát nem szégyelled magad? Itt vagy már hatvan évesen, és semmit nem értél el az életben!
A bácsi elgondolkodik:
– Dehogynem. Megtanultam, hogyan kell túlélni téged.
Az asszony felkapja a seprűt:
– Na, majd én megmutatom neked, mit jelent túlélni!
A bácsi lassan hátrál a kert felé:
– Látod, ezért megyek kapálni. Ott legalább a gaz nem kiabál vissza.
Az asszony utána kiált:
– Ha így folytatod, elhagylak!
A bácsi megáll, nagyot szív a pipából:
– Asszony, ha te elmennél, még a gaz is sajnálna engem.
Az asszony morog:
– Te, én komolyan mondom, egyszer elmegyek!
A bácsi elmosolyodik:
– Egyszer? Inkább kétszer menj el, hogy biztos ne gyere vissza!
Az asszony feldühödve beviharzik a házba.
A bácsi pedig békésen leül a kert szélére, és mormogja magában:
– Ilyenkor érzem, milyen szép is az élet… amikor csönd van.
És rágyújt egy újabb pipára.
