A jegy, amit senki sem értett, mégis megoldotta a rejtélyt
A könyvtár hétfő reggel mindig zsúfolt,
de azon a napon valami mégis furcsa volt.
Hirdetés
A kölcsönzőpultnál egy nő állt tanácstalanul, kezében egy könyvvel,
amiből egy régi buszjegy lógott ki.
– Ezt találtam benne – mondta. – Nem az enyém.
A jegyen csak ennyi állt:
„17:42 — Nézd meg a padot.”
A könyvtáros rám nézett, mert több furcsa esetet is oldottam már meg a környéken, és pontosan ismerte azt a tekintetet, amikor valami beindul a fejemben.
Kimentem a térre, ahol a könyvtár előtti három hosszú pad állt. A középső alatt egy boríték feküdt. Benne egy fotó: egy idős férfi és egy fiatal lány, a háttérben a könyvtár.
Hirdetés
A hátoldalon csak ennyi:
„Segíts neki megtalálni.”
Visszamentem, és megkérdeztem a nőt, aki a könyvet visszahozta. Először nem értette, miről beszélek… aztán amikor meglátta a képet, elfehéredett.
– Ez az apukám… és ez itt én. De ezt a képet sosem láttam.
– Mikor tűnt el? – kérdeztem.
– Hat hónapja. Nyom nélkül.
A rendőrség addig semmit sem talált.
De a könyv, a jegy és a fotó együtt már beszédes volt.
A férfi minden nap ugyanabban az időben ment a könyvtárba. 17:42-kor.
Visszanéztük a kamerákat.
És ott volt.
A férfi pár hete visszatért a térre — bottal, lassan — de látszott rajta, hogy beteg, zavarodott. Letette a borítékot a pad alá… és elsétált.
A történet azonban itt vált széppé:
Mire aznap este felhívtuk a lányt, hogy az apját megtaláltuk, már a kórház felé tartottak. Élve, zavartan, de biztonságban.
Hirdetés
És minden csak egy buszjegyen kezdődött, amit valaki pont a megfelelő könyvbe tett.
