A férj hazaér, és az előszobában meglát egy idegen papucsot.
Nem az övé.
Nem a feleségéé.
Ez rossz jel.
– Szívem…? – szól be óvatosan.
– Itt vagyunk! – jön a válasz a nappaliból. Többes számban.
A férj belép, és meglátja az anyósát.
Mellette két bőrönd, egy szatyor, és egy szobanövény.
– Mama? – kérdezi pislogva. – Mi történt?
Az anyós mosolyog.
– Semmi baj, fiam. Csak ideiglenesen itt leszek.
A férj megkönnyebbül.
– Ó! Meddig?
Az anyós gondolkodik egy pillanatig.
– Amíg szükség lesz rám.
– És… mikor lesz az?
Az anyós körbenéz a lakásban.
– Már van.
A feleség próbál menteni:
– Csak pár nap, drágám.
– Pár nap? – kérdi a férj reménykedve.
Az anyós leül a fotelbe, és leveszi a kabátját.
– Igen. Pár… rugalmas nap.
– Mit jelent az, hogy rugalmas?
Az anyós elmosolyodik.
A csattanó:
– Azt, hogy akkor megyek el,
amikor már nincs mit kijavítani rajtatok.
A férj halkan a feleséghez:
– És… mikor lesz az?
A feleség megszorítja a kezét:
– Drágám… anya már 12 éve javít rajtam is.
A férj lassan leül.
– Van legalább határidő?
Az anyós felnéz a tévéből:
– Persze.
– Majd szólok.
További cikkek
