A férj belép a konyhába, és azt látja, hogy a feleség egy mérleget bámul, olyan dühösen, mintha az élete összes kudarcát a kijelzőre vetítette volna.
A nő sóhajt, hunyorog, majd megint ránéz, mint aki reméli: hátha a gravitáció hirtelen úgy döntött, ma kegyes lesz.
A férj óvatosan megáll az ajtóban, mert rájött, a túl közel menés ilyenkor olyan, mint bekopogni a pokol kapuján: vissza lehet jönni, de minek.
– Mi a helyzet, drágám? – kérdezi halkan, mintha félne felébreszteni valami ősi démont.
A feleség lassan felé fordul, és azt mondja: – Ez a mérleg nem szeret engem.
A férj bólogat. – Én se szeretem a mérlegeket. Mindig őszintébbek, mint szükséges lenne.
A nő felhorkan. – Ez nem őszinte. Ez provokatív.
A férj odalépne, de gyorsan megáll, amikor a nő szúrós szemmel ránéz.
– Ne gyere közelebb! – mondja a feleség. – Az utolsó dolog, amit most akarok, hogy a mérleg két kilóval többet mutasson, mert ideges leszek tőled.
A férj kissé sértetten, de mosolyogva mondja: – Akkor innen drukkoljak?
A nő felsóhajt: – Nyugodtan. Csak fordulj háttal.
A férj lassan hátat fordít, mint egy westernhős párbaj előtt, és várja, mikor csap le a sors.
A nő újra rááll a mérlegre, aztán hirtelen felkiált: – Na jó! Ez hazudik!
A férj, háttal állva, halkan megjegyzi: – Nem lehet, hogy csak… őszinte?
A nő ekkor körbepillant, és olyan tekintettel néz rá, amitől a férj ösztönösen megígéri magában, hogy ma vacsorát is főz.
– Drágám – mondja a nő –, ez a mérleg tegnap öt kilóval kevesebbet mutatott.
A férj elgondolkodik. – Tegnap… csokit ettél?
A nő összeszűkíti a szemét. – Mire próbálsz célozni?
A férj védekezően felteszi a kezét: – Semmire! Csak… tudod… a kakaópor… gravitáció… biztos van ilyen törvény.
A nő lassan elmosolyodik, az a fajta mosoly, ami mögött van valami: vagy vicc lesz, vagy a világvége.
– Tudod mit? – mondja. – Talán igazad van. Lehet, hogy a mérlegnek nem velem van baja.
A férj felcsillanó szemmel kérdezi: – Hanem?
– Veled – vágja rá a nő. – Mert valaki biztos ráállt, amíg én nem láttam, és felborította az egyensúlyt.
A férj elnémul.
A nő pedig elégedetten megveregeti a vállát.
– Na gyere, hősöm. A vacsorát ma te csinálod. Én pihenek.
A férj bólint, belül zokog, de kívül mosolyog.
Ez a házasság, gondolja. Olyan, mint amikor a mérleg rosszat mutat: nem tudod, ki hibázott, de biztos te viszed el a balhét.
