A feleség a kanapén ül, keresztbe tett lábbal, és karba tett kézzel néz a férjre. A férj az ajtóban áll, kezében egy csokor virág, mint aki tudja: most élet-halál harcot vív.

A feleség a kanapén ül, keresztbe tett lábbal, és karba tett kézzel néz a férjre.
A férj az ajtóban áll, kezében egy csokor virág, mint aki tudja: most élet-halál harcot vív.

– Na, most mit követtél el? – kérdezi a nő szigorúan.
– Semmit, drágám! Csak gondoltam, megleplek egy kis figyelmességgel.
– Virág? Tőled? Magadtól?
– Igen… hát… szeretlek.

– Biztos vagyok benne, hogy valamit eltitkolsz.
– Dehogy! Ez csak egy szál őszinte rózsa!
– Egy szál? Ez három szál!
– Ööö… igen… akciós volt a boltban.
– Látod?! Tudtam, hogy nem magadtól vetted.

A férj sóhajt, leteszi a virágot, és csak annyit mond:
– Akkor legközelebb veszek inkább csokit… azt legalább meg tudod enni, miközben dühösen hallgatsz.