A feleség a hálóban áll, kezében a telefon, mint egy ügyvéd, aki épp bizonyítékot talált. A férj az ágy szélén ül, mezítláb, mint egy gyanúsított a kihallgatáson.

🔴 A feleség a hálóban áll, kezében a telefon, mint egy ügyvéd, aki épp bizonyítékot talált.
🔴 A férj az ágy szélén ül, mezítláb, mint egy gyanúsított a kihallgatáson.

– Drágám, ki az a „Béla szerelő”, aki tegnap este írt neked? – kérdezi a feleség.
– Ő… hát… a szerelő!
– És miért írja azt, hogy „Ma is forró éjszakánk lesz”?
– Az… a kazánra értette!
– A kazánra?
– Igen, mert… beállította a fűtést!
– Értem. És miért van mellette szív emoji?
– Az meg… a hőfok jelképe!
– Szóval szerinted a szívecske a termosztát új mértékegysége?
– Igen, Celsiusz helyett most már félelemben mérem a meleget! 😂🔥

+1VICC
Szombat este volt.
A házban fura csend uralkodott.
A feleség, Dóri, a nappaliban ült, karba tett kézzel, olyan arccal, mint aki már háromféle büntetést is kitalált, csak még válogat, melyikkel kezdje.
A férj, Marci, a konyhában matatott, kezében egy villával, mint aki reméli, hogy a vacsora majd eltereli a figyelmet a bajról.

– Marci! – szólt Dóri a kanapéról.
– Igen, drágám? – felelte óvatosan.

– Dehogy felejtettem el!
– Tényleg?
– Persze! Csak… nem akartam sablonos ajándékot venni, ezért időt hagytam a kreativitásnak.
– Már egy hete eltelt!
– Látod? Ennyi idő kellett, hogy tényleg érlelt ajándékot adjak!
– Ajándékot? Hol van?
– A hűtőben… a sajttal együtt.
– Marci, ez már nem vicces.
– Dehogy nem! Az évfordulónk felejthetetlen – legalábbis te biztosan nem felejted el, hogy én elfelejtettem.

Dóri felsóhajtott. – Esküszöm, te soha semmit nem veszel komolyan.
– Dehogynem! A focit, az alvást, a kaját…
– Na, pont erről beszélek!
– Nézd, szívem, a házasságban fontos az egyensúly. Te aggódsz, én lazítok.
– Egyensúly?
– Igen. Ha mindketten stresszelnénk, ki röhögne a végén?
– Én biztos nem!
– Na látod, ezért ne hagyd, hogy a házasságunk unalmas legyen.

Dóri felállt, a konyhába ment, és szigorúan a szemébe nézett.
– Jó. Akkor mondd meg, mit hoztál nekem az évfordulónkra.
– Őszinteséget.
– Azt nem lehet becsomagolni.
– De legalább nem kell visszacserélni.
– Marci, egyszer az életben, csinálhatnál valami romantikusat.
– Hogyne! Egyszer írtam is egy verset neked.
– Azt, amiben a porszívóról rímeltél?
– Igen! „Porszívó zúg, mint a szívem, mikor meglátom szép szemed, drágám, kérlek, ne menj hídra, mert ott húz a huzat…”
– Igen, emlékszem. El is égettük.
– Romantikusan!
– Véletlenül. A gyertya miatt.
– Az mindegy, a lényeg, hogy lángolt a szenvedély.

Ekkor megszólalt a telefon.
Marci rápillantott, és gyorsan elrakta.
Dóri szeme villant.
– Ki volt az?
– Anyád.
– Biztos?
– Persze, a képernyőn is az volt, hogy „Anyós – VIGYÁZAT”.
– És mit akart?
– Azt kérdezte, még együtt vagyunk-e.
– És mit mondtál?
– Hogy igen, de ha még két percig tart ez a beszélgetés, lehet, hogy frissíteni kell az állapotot.

Dóri elmosolyodott, de megpróbálta elrejteni.
– Tudod, Marci, te egy katasztrófa vagy.
– De legalább szórakoztató katasztrófa.
– És ha egyszer megunlak?
– Akkor újra randizhatunk, és kezdhetjük elölről.
– Miért tenném?
– Mert én vagyok az egyetlen férfi, aki képes úgy feldühíteni, hogy közben ne tudj nem nevetni.
– Ez igaz…
– Látod? Ez a mi házasságunk titka.
– Az, hogy nem tudlak megölni nevetés nélkül?
– Pontosan! 😂😂